Sejtelmes talány maradtál számomra
Midőn elreppentek felettünk az évek
De rád ma is úgy gondolok, úgy nézek
Mint akkor a reményre: vigaszomra.
Valóra válhatnak a legszebb álmaim,
Ha én lehetnék álmodban a herceg,
Aki kiszabadít, s nem kér csak egy percet
Hogy szerelmét túlharsogja az idő malmain.
Csillogó arcodon mosoly suhan át:
Egy kedves, meleg derű. Ragyogó fénye
Szerelmet szór a földre és az égre
S táncra hívja szívem heves ritmusát.
Boldog vagy. Kívánom, maradj is annak,
Hisz’ ez nem sokaknak adatik meg.
Hirdess békét, szeretetet a világnak,
De a szíved hagy tartsam magamnak!
3 hozzászólás
Kedves Éjkirály!
Szép szerelmes verset írtál, nem is legkönnyebb rím-képlettel. Úgy látom, jó mestered volt,
akitől a verstant tanulhattad.
Üdvözlette: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm. Ami a "mestert" illeti, többen voltak…. és talán éppen ez volt, ami segített: Minden magyar tanárom más-más szemszögből tanította a verseket, a vers-elemzést. Ráadásul ők évente válották egymást…
Ez lehet a titok? Nem tudom, de biztosan szerepe volt benne! 🙂
Tisztelettel: Éjkirály!
Kedves Éjkirály!
Csatlakozom az elöttem szólohoz.Versed gyönyörü és magával ragadó.Köszönöm,hogy elolvashattam.SZeretettel:Hekaté