Igazából soha nem sejtettem, hogy így fogok rájönni, hogy mennyire hiányzik és hogy mekkora egy szemét is egyben. Hogy ki? Hát Ő. Igen a nagy Ő…volt. De ne izguljatok, szép sorban fogok menni, amennyire a düh és ez az idióta érzés engedi.
La premiére fois: elmentem az IKEÁ-ba; az új lakás hátrányai, hogy kellenek új bútorok is. Kovácsoltvas ágyacska, egy hozzá illő sötétbarna szekrény miegymás. Mivel 23éves koromra nem rendelkezem kocsival, mivel az valódi veszély lenne a Párizs utcáin sétálgatók számára,tehát maradt a házhoz hozatás. Imádom a modern világot, már a bebútorozás is olyan, mint egy pizza rendelés.
Természetesen kilométer hosszúságú sor kígyózik előttem, a kasszában egy ’’csini-bini”szöszivel. Végig állom a sort, majd a csajszi átküld a csomagszállítós részhez, de előtte fél órát problémázik egy kristály gyertyatartó vonalkódján. Eddig rendben. Odafáradok a pulthoz és leállok megdumálni, hogy hova is szállítsák a cuccaimat. Itt már minden gyorsan és precízen zajlik.
Hazaérek és nekiállok eltűntetni az üres pizzás dobozokat és borosüvegeket a padlóról. Hát igen egy csajos este maradványai az új kéróban. 1óra sem telik belé és itt is vannak a szállítók. Két jól megtermett srác hozza fel a cuccokat, majd megvendégelem őket egy kávéra és egy cigire, mindkettőt örömmel elfogadják. Kellemesen elcsevegtünk a bútorszállítás izgalmairól. 10perc elteltével kifáradnak az urak, megköszönve a szíves vendéglátást.
Amint bezárul az ajtó, őrült macskaként esek neki a dobozoknak. Miután mindent(mármint a csomagoló papírokat; a kovácsolt vas még nekem is sok lenne) pici darabokra téptem; csavarok, fadarabok, leírások és szemét vesz körül. Kezdeti lelkesedésem gyorsan alábbhagy, mikor rájövök, hogy a világ összes csavarja és ábrája az én lakásomba gyűlt össze. Képtelen vagyok értelmezni a „helyezze a C-csavart a Zs- nyíllásba”-t. Hol az az Istenvert C-csavar és melyik fán van a Zs-nyílás?! Istenem, mindjárt sikítógörcsöt kapok. Jó. Jó. Hagyom az egészet és rágyújtok. Amíg megnyugszom felmegyek a netre megnézni az e-maileket meg ilyenek.
Mondanom sem kell, hogy a végére teljesen elkalandozom és kiélvezem a Google előnyeit. Beírom néhány ismerősöm nevét…köztük az övét is. Nem is csodálkozom, amikor kidob egy portált, amin a nyári képek vannak (hiszen itt dolgozott a holland mindenit neki)…de…hhééé…mit csinál ez azzal a lánynal…?? HHÉÉ…elakad a lélegzetem, és már hozom is a bor maradékát a doboz cigi és a 100darabos papírzsepi kíséretében. Hogy lehettem én ekkkora idióta?! De most jövök csak rá, hogy még mindig az vagyok. 4hónap, és én képtelen voltam elfelejteni. És most nézzetek rám: itt ülök egy (még) bútormentes lakásban, amibe valahogy belekerült a világ összes csavarja, erdője (a prospektusok, útmutatók, fa alapanyagok és zsepi formájában), egy halom szemét tetején egy note book-kal, sírva, ja és ne felejtsük el a cigit és a bort. Szép. Asszem valami nagyon nem stimmel velem. Ekkor jövök rá, hogy hiányzik valaki az életemből. Jobban mondva Ő hiányzik. És gyűlölöm érte. A franc essen belé, hogy akkor állatokba kell beleesnem…az a baj, hogy ez már nem csak beleesés. Ez több. De miért most?
30perccel mindezek után elkezdek csavarozni és kalapálni. Kit érdekel már, hogy melyik C-lyuk megy a Zs-csavarba vagy fordítva. Minden kalapácsütésnél és csavarmeghúzásnál az Il faut l’oublier! Megy a fejemben.
Estére legalább már kész az ágyam és a holnapi tervem arra, hogy, hogy is fogok botrányt csinálni az IKEÁ-ban, mivel nem találtam meg a G-eszközt az O-csavarhoz, amivel azt az F-elemhez kellett volna rögzítenem. Ha a szöszi problémázni kezd, elmagyarázom neki, hogy hova és milyen helyre csavarozza az elemeket.
1 hozzászólás
Nagyon tetszik! Szeretem az olyan írásokat, ahol a tulajdonképpeni lényeg pár sor de a köret is rendkívül ízletes 🙂