Mindig elegáns volt, bár kissé hanyagnak tartották, viszont volt, akinek ez a fajta megjelenés különösen tetszett. Azt mondták rá, hanyagul elegáns, „sármos” fickó! Általában sportos öltönyben járt, a zakója kigombolva, frissen vasalt ing, melynek a felső gombját soha nem gombolta be, és a nyakkendőt, bár szerette, de csak lazán, éppen a nyakába akasztva viselte.
Most, ami feltűnt, hogy kalapja nem hátratoltan ült a feje búbján, hanem, mintha szégyenlős lenne, szemébe húzta, és lehajtott fejjel ment az utcán.
Kifogástalan, mindig fényesre kefélt cipőjével, egy kavicsot rugdosott.
Végtelen szomorúság égett lelkében.
Nem sírt, legalábbis a szeme nem könnyezett, hiszen az utcán ezt egy férfi nem engedheti meg magának.
De a szíve, mint folyam, úgy megindult, és az áradat nem volt hajlandó apadni.
Vad érzelmek dúltak benne, mit még óceáni viharok is irigyelnének tőle.
Kutatott lelkében, ő hibázott?
Vagy valami felsőbb irányító keze lógott bele a dologba?
Nem tudta.
Soha nem akart semmi rosszat, megbízhatónak ismerték, és tudta irányítani életét, dolgait.
De most?!
Fogalma sem volt róla mi történt.
Túlfűtött érzelmek ragadták el, hamis reményeket keltve önmagában is, bár ez még nem lett volna zavaró, mert megbeszéli magával.
De sajnos, más is belekeveredett érzelmeibe, amitől úgy érezte magát, mintha meglopta volna azt, akit semmilyen körülmények között nem állt szándékában megsérteni, bántani, álmait meglopni.
Magába nézett, abba a bizonyos tükörbe, szégyellte magát.
Nem szerette az álarcot, de tudta, néha bizonyos esetekben viselni kell, ideig, óráig.
De most.
Most kénytelen olyan nehéz álarcot fölvenni, hogy érzelmeit soha, senki ne fedhesse föl, ne vegye észre környezete, hogy megváltozott.
És ez a változás, már nem fordítható vissza.
Megváltozott, ott, belül, örökre!
2 hozzászólás
Kíváncsi lettem volna arra, hogy mi okozta benne ezt a visszafordíthatatlan változást, de sajnos ezt nem tudtam meg. Túlfűtött érzelmek ragadták el, hamis reményeket keltett önmagában, de ebbe más is belekeveredett.
Csak találgatni tudok. Azt gondolta, hogy valaki viszonozza a szerelmét, de nem így történt. Viszont, ha ez a teória igaz, akkor nem a másik felet bántotta meg. Esetleg azt gondolta, hogy ezek az érzések komolyak, ebbe vitte bele a másik felet, majd kihátrált belőle és ezért szégyelli magát.
Szeretettel: Rita 🙂
Szia István!
A pillanat, amikor kővé dermed a szív.
Üdvözletem!