Vége van(?)

Attila és én nehéz évet tudtunk magunk után, ehhez kétség sem fér! A Noszlopy Kastély padlásán megélt borzalmak híre elterjed a városban. Én voltam az élő bizonyíték arra, ami történt, de még így is kevesen hitték el a történetünket. Nem probléma, gondoltuk mi, hiszen senkitől se vártuk hogy higgyen nekünk…
A szörnyű éjszaka emléke néha még megkísért álmomban, de már tudom, hogy nincs mitől tartanom. Vége van! – Azt hiszem… nagyon remélem!
Hogy elfeledhessük a nyolcadik osztályos „kalandot”, úgy döntöttünk, közös nyaralást szervezünk, ő, én és Attila családja. Utunk egyenesen Észak-kelet Németországba vitt, Passau városba, azon belül a Meer-völgyébe. Csendes vidéki vakációt terveztünk, napozással, lazsálással, szokásos bajkeveréssel… vagyis, ami tőlünk már megszokott és elfogadott! Azonban, ahogy ez lenni szokott, a baj akkor is ránk talál, ha nem keressük, és így lett ezúttal is!
Hamar kizökkentünk a kerékvágásból, mikor meghívást kaptunk egy helyi látványossághoz, egy tizenötödik századi kastélyba. Már megint kastélyok, morogtam magamban, no de mégis mi történne? Nem foglalkoztam a viszolygásommal, mivel nem akartam tönkretenni a nyaralást. Egész addig minden rendben is ment, míg barátommal meg nem tudtuk, miféle helyre akar elhurcolni minket az idegenvezető! Sajnos nem hiába tartottam a dologtól! Úgy látszik, nem volt elég, hogy a bajor tartományokba utaztunk. Passau nyugalmas külvárosában ugyanis egyenesen a híres bajor família, a von Meerbach-ok kastélyszállója várt ránk…