Ági kinyitotta a szemét, és meglepetten tapasztalta, hogy a napfény, nem ragyogja be a szobát. Az órájára pillantott, ami negyed nyolcat mutatott. Mint akit a vipera csípett meg, úgy ugrott ki az ágyból, és sietősen elhúzta a sötétítő függönyt. Ami a szeme elé tárult, az maga az Isten csapása volt. Szürke volt minden, szakadt az eső. Uramisten!- sóhajtott fel.
Kilépett a teraszra és a szél, csak úgy süvített odafent, a tengert korbácsolta, sehol egy teremtett lélek, a napozóágyak fürödtek, az égi áldástól. Lent a nyaralók beöltözve, haladtak át a reggelizőbe, esőkabátban, esernyőkkel a kezükben, tréning ruhákban.
Visszalépett a szobába, és leült az ágy szélére. Nem is igazán pakolt olyan ruhát, amit hordani lehet ebben az időben. Eszébe jutott, amikor egyszer Görögországba készülődtek csoportosan, az egyik pasas hét pár zoknit pakolt el, és mindenki kiröhögte, hogy mi a fészkes fenének terheli a bőröndöt velük. Hát ilyenekért . – hümmögött magában.
Alig várta, hogy Attila felébredjen, kicsit tett is ennek érdekében, mert ide-oda mászkált, és a fürdőszoba ajtót sem éppen finoman csukta be. A hatás nem maradt el.
– De korai vagy Drágám! Még a Nap sem süt, és te már bóklászol itt.
– No, ne reménykedj abban, hogy korán keltem fel. Ugyanis ha jól látom, mindjárt nyolc óra, csak éppen a Nap, Afrika felé vette az irányt. Esik, drágám, esik,úgy, ahogy a csövön kifér, és rögtön orvos kell, mert itt esz meg a fene. Ráadásul meleg gönc sincsen igazán, úgyhogy mehetünk reggeli után valamit venni. – morgolódott Ági.
Hét napból egy mínusz, ez a színemnek tragédia. Olyan az idő, mintha el sem akarna állni az eső és szerintem ,ma nem is fog.
– Dehogyisnem! Csak figyeld meg, pár óra múlva sercegünk a Napon.
– Az Isten szóljon belőled. Most cihelődj fel, átmegyünk reggelizni, aztán mindjárt veszünk itt egy esernyőt a bazársoron, és elindulunk shoppingolni Bulgáriában, mint Budapesten, egy átlag hétköznapon. Levácskáért, és lendítjük a gazdaságukat. Ja, és ha látok barnító krémet, azt is veszek rögvest, és estére már lesz színem is. Nevetett kínjában.
Bolond nő! Még annyit ülhetsz a napon, hogy leolvad rólad a bugyi. – és otthagyta, bevonult a tusolni.
Ági a szekrény elé állt, és egy fehér halásznadrágot előszedett, azután kuncogott magában, hogy majd jól lefröcskölik, és milyen szépen fog kinézni. Hozzá egy narancsszínű pólót, és alá egy toppot még kikészített. Csini szandálból is akadt egy pár, legalább a víz utat talál magának, elől, hátul. Éppen hideg sincsen, csak a szél fog átjárni rajta, tetőtől- talpig. Élmény ez is!
A liftben már arról beszéltek, vajon milyen lesz a reggeli felvezetés.
– Én bánatomban, most jól bezabálok. –bökte meg Attilát.
– Jól teszed, kicsim. Meglásd teli lesz a hasad, mindjárt jó kedvre derülsz, és rózsaszínben látsz mindent. De azért a napszemüveget kapd le a fejed tetejéről. Vagy az az esernyőd? Automatikusan felbiggyesztette oda, és ezen úgy elkezdtek nevetni, hogy Ági bukdácsolva lépett ki a liftből. Megbámulták rendesen.
Ahogy kiléptek az épületből, oldalba taszította őket a szél, és jött rájuk az áldás. Futás! Majd pár pillanat múlva átértek a másik szállodába.
-De jó, hogy ilyen közel van. Minek tusoltál?
Volt, aki már teli hassal jött szembe velük, igaz már bőven lehetett reggelizni. A vizslató ember, ott ált az ajtóban, Ági így nevezte el. Kontrollálta a szalagot a csuklójukon, és fapofával invitálta beljebb őket. A tegnapi asztal ahol ültek, foglalt volt, így körbe kellett újból kémlelni, hol van szabad hely. Nem látták Orsiékat sem. Pár perc múlva, egy kétszemélyes asztal felszabadult, így elfoglalták. A napszemüveget az asztalra helyezte Ági, és friss kávé illata már csalogatta is maga felé. Megpakolták a tányérjukat, minden finomsággal. A kínálat meglehetősen bőséges volt. A croissantól, a müzliig, a felvágottaktól a különböző sajtokig, lekvároktól a gyümölcsig bezárólag minden friss volt, az italok forróak, és ahogy egy virslis tálca kiürült, már hozták is a következőt. Minden szebbnek látszott már az étkezés közben.
– Jobban vagy, lelkileg?- kérdezte Attila.
Olyan jól vagyok, hogy dupla kaját eszem. Remélem, mire végzek, huss, a rossz idő is elvonul. Na, annyit azért ne egyél, mert, holnap már be sem engednek téged ide. De tényleg, mire végeztek, és kiértek az épületből, az eső nem esett, a szél ugyan fújt, de világosabb is lett.
Most mi legyen? Felmegyünk a szobánkba, vagy elindulunk venni valami göncöt. Várj ! A recepción megkérdezem, hogy mik a kilátások mára? Addig csüccs ide, egy fotelbe.
– A helyzet a következő. A mai napra semmi biztatót nem mondott az Úr. Viszont holnaptól, nyoma sem lesz ennek az időnek, és az előrejelzés sem mutat rossz időt.
– Szóval, akkor ma felejtsem el, a napozást. – búslakodott Ági. Igen, de kárpótlásként veszek neked egy kardigánt. – húzta magához Attila. Csak azt?- bújt hozzá Ági.
– Kis telhetetlen! Még meggondolom, és kacsintott egyet.
Mivel az eső elállt, egyre többen merészkedtek ki a szabadba. A tengerparton is sétáltak néhányan, persze a nyüzsgésnek nyoma sem volt. Nyakukba vették a közeli utcákat. Minél beljebb értek, annál nagyobb lett a forgatag. Az üzletek előtt állványokon roskadoztak az áruk. A színek kavalkádja jó kedvre derítette Ágit. Az árak 5-20 Leva között mozogtak. Ági sok mindent felpróbált, kíváncsiságból, és az idő múlása miatt is. Válogatás, próbafülke, és ez így ment. Attila már kezdett ideges lenni, ez a női természetes praktika sokszor az agyára ment. A bájos elköszönés pedig a semmi megvétele után, egyenesen csak olaj a tűzre. De nem szólt, csak erőteljesebben rágcsálta a rágógumit.
Adok egy friss rágót, mert látom, préselnéd ki az ízét még belőle. – ugratta. Jól tudta, hogy vitustáncot járnak kedvese idegei. Még egy kardigánt valahol felpróbálok, bár mintha melegem lenne egy kicsit, aztán visszasétálhatunk.
-Az jó lesz, és remélem két percen belül belebotlunk egy olyan butikba, ahol kapható is, mert ez idáig még egyetlenegyet nem láttam. Te sandán azt lested mi? Nem, csak unalmamban körbenéztem.
Sikerült végül is találni. Majd szeptemberben magamra aggatom otthon.
Visszafelé ittak egy sört, és a szobában elnyújtóztak. Ma háromkor program ismertető lesz. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a kínálat.
4 hozzászólás
Kedves Marietta!
Nem csodálom, hogy Ági olyan csalódott és bosszús volt. Egész évben ezt a pár napot várja az ember, és nagy csalódás, ha az időjárás elrontja.
A szálloda, és bazársor kínálatától el vagyok ámulva, amikor 1990-ben mi nyaraltunk Bulgáriában a legnehezebb dolog volt BÁRMIT vásárolni. Az étel volt a legnehezebb kérdés. A helyiek segítettek, volt egy pék, ahol hajnal 6 és 7 között lehetett kenyeret, finompékárut kapni, és aztán SEHOL. A pék egyetlen ablak volt egy eldugott mellékutcában. Ott kellett beadni a pénzt, és kiadták az árut, ki sem volt írva semmi!
A hatalmas boltban meggylén és vasalón kívül szinte semmit nem lehetett kapni, és utolsó napra a meggylé is elfogyott /azt hiszem mindet mi vettük meg a gyerekeknek :)/
Judit
Szia! Hatalmas a változás, a barátaink, akik még gyerekkorukban voltak ott, azt mondták, mintha egy másik bolygón lennének. Írom majd folyamatosan hitelesen amit láttunk. Attól függetlenül, hogy az események történések kitaláció. Ami igaz még, az első napon esett, ezt beleszőttem, mert elképedtem az életben is.
Szeretettel:Marietta
Kedves Mariettta! Az ember azt gondolna, h nincs lehangolóbb valami, mint a tengerpart (vagy a Balaton-part) esőben. Pedig nem így van, feltéve, hogy nem esik egy héten keresztül, mint ahogy velünk történt tavaly 🙂 De esős időben is van bőven látnivaló, és szórakozási lehetőség! Érdeklődéssel olvastam ezt a részt is! Tetszett!!! Üdvözlettel: én
Szia! Én nyaraláskor rühellem, ha esik, vízparton. A Balcsin előbb benne van a pakliban, mint a tengernél. Többször voltunk, és egy felhő annyi nem sok, de nem láttam. Splitben pl, kuka hőség volt 10 napon keresztül.
Nekem trachuma, ha esik, de kénytelen az ember túlélni, és tenni olyant, ami eltereli az időjárásról a gondolatot. 🙂
Üdv:Marietta