Tulajdonképpen ez a nap sem indult másképpen, mint akármelyik hétköznap. A rádiós óra 06.00 órakor pontosan megszólalt. A bemondó szenvtelen, majdnem géphangon mondta be a pontos időt, az időjárás jelentést, ,,Itt, ott, amott eső viharos erejű széllel, a hőmérséklet meg elérheti a 25 fokot is. Budapest felett jelenleg az ég derült, 15 fok a hőmérséklet. Most hallgassák meg a híreinket. A mikrofonnál az, meg ez stb." Álmosan kászálódott ki az ágyból. Kiment a konyhába, f eltette a kávét. A férje itthon betegeskedik, de már jobban van. Az asszony tesz-vesz álmosan a konyhában. Elkészíti az élete párjának és egyben magának is a reggelit. Közben a kávé is kifőtt. Felöltözködött. Kacéran nézett bele az előszobai tükörbe. Megállapította, hogy még mindig remekül néz ki, pedig már a kor felette is eljárt. 50 év az 50 év gondolta. Majd … puszi-puszi … és elindult munkába. A buszra éppen hogy csak felfért. Tömeg.
– Nem tud vigyázni?! Micsoda ember! – mordul rá valaki, mert egy kanyarban véletlenül a lábára lépett. Zavartan kér bocsánatot. Odébb húzódik. Munkahelyén a szokásos napi gondok, telefonok, ügyintézés. Civódás a számélázással, a számlákkal, a szállítókkal. Most ez késik, most az nincs rendben. Így megy ez nap, mint nap. Ráadásul a főkönyvelőt sem találják sehol. Ha megtalálják, akkor annyira tele van munkával, hogy nem győznek rá várni. Több vállalkozásnak is főkönyvel ugyan is és ezek közül számára csak egy az övék! Mindegy, hosszas utánjárással elintézte azt, amit vele akart.
– Pfű! Kicsit nehezen ment. … rogyott le a hivatali székébe. Megtörölgette a homlokát. Kint az a rettentő hőség, majd szét robban a feje! Munka után fogja a szatyrát, irány a piac! Mint minden kinek, aki bérből és fizetésből él, neki is meg kell keresni a legolcsóbb és legjobb vásárlási helyet és onnan venni a viszonylag szebb és jobb árukat maguknak, kettejüknek. Amikor a férje nem volt beteg, akkor neki is kijutott. Munkáján kívül Őt a mellékmunkák lekötötték és lekötik egy kicsit most is. ,,Művészélek". Ír elég sokat és az is, meg az, hogy arra kiadót, szerkesztőséget járjon, keressen. Olyanokat is találjon, ahol az írásait megbecsülik, közlik, magát meg tanácsokkal látják el, hiszen autódidakta emberke Ő és olyat is, találjon, ahol a közlésért fizetnek is! Hála a jó Istennek, ez hosszabb idő után némi kis szerencsével összejött neki. Magában majdnem azt mondotta, hogy ,,nekünk", hiszen ez is közös. Már hogy az elismertség és a kassza.
Hazafelé megint a szokásos tumultus. Tömeg a piacon!
-Vigye odébb a csomagját! Össze keni a ruhámat azzal a földes zöldséggel! … Miért tolakszik?! … Álljon a sor végére! …
– De én csak érdeklődni szeretnék …
– Lári-fári! Más is ezt mondja, aztán csak elénk áll!
A párbeszéd szinte a tudatáig sem nagyon hatol el. Magában már a vacsorát, meg a másnapi ebédjüket állítja össze. Szórakozottan fizet. Tisztában van azzal, hogy a piacon sok helyen nem ,,patikamérleggel" mérnek és nem ,,komputerrel" számolnak, de hát ezt sajnos bele kell venni a ,,pakliba" ha tetszik, ha nem. Nyel egyet. Elköszön az árustól és metróra, buszra száll. Kosarát karján tartva lép be a lakásba. Míg a munkahelyén tartózkodott, a város felett hatalmas vihar söpört át többször is sűrű dörgésekkel, villámlásokkal. Működött az ,,Isten nyila". Elég sokszor csapott le a lakóhelyük közelében. A lépcsőházban a lakók izgatottan tárgyalták. Nem működik a tv. Mi történhetett? Hazaérkezve benyitott a lakásba. A férje kitörő örömmel fogadta. Meghallgatta a munkahelyi híreit. Majd Ő is előrukkolt egy hírrel:
– Képzeld el, a házunk közös antennájába becsapott a villám! Nem működik a tv.
Minimum három lakó csengetett be hozzájuk. Nem működik a tv. Ha már becsengettek,akkor már egy picit ott is maradtak. Szinte észre sem vették, hogy nem kapcsolták be a tv-t. (Nem tudták a vihar miatt.) Észrevétlenül, kellemes környezetben köszöntött rá az este. Mindenki még a lépcsőházban is beszélgetett néhány percet, majd ki-ki a lakásába ment. Ők ketten a f eleségével megállapították, hogy valahogy jól jött ez a villámcsapás. Jó volt egy kicsit a szomszédokkal is beszélgetni. A villámcsapás csak a tv-nek volt nagy próbatétel. Másnap azért mind a ketten elkezdték intézni a tv-javíttatást.
1 hozzászólás
Jó dolog a tévé, de bizony, olykor kell egy kicsit beszélgetni is. Mint mindenben, ebben is a harmóniára kell törekedni.
Tetszett az írás!