Vízesés 10

Attila a telefont maga mellé hajította, karját a tarkója alá helyezte, és bámulta a plafont. A
levegőt először az indulattól szaporábban szedte, aztán egyre lassabban, egyenletesebben. A gondolatai össze-vissza kuszán jártak, ráébredt féltékeny lett egy pillanatra. Persze oka nem lehet rá, hiszen
ártatlan dolog egy traccsparti. Akik régóta kint vannak, azoknak élmények sorozata áll rendelkezésre. S ha pedig a nők belekezdenek a mesébe hajaj…! Aztán Ágnes is új arc, kíváncsiak lehetnek rá.
Nem lett volna szabad így viselkednie.-gondolta végig.
Higgadtabban elkezdte tárcsázni a telefonszámot, feltett szándéka volt elnézést kérni az iménti viselkedéséért.
Ellenben a telefonnak csak az automata hangja jelentkezett be.-Mi a fenét jelent ez?-tűnődött el.
– Kikapcsolta a készüléket? Próbálkozott újra, de eredményt nem ért el most sem.
Sebtében írni kezdett egy üzenetet. Nem kell azonnal a plafonon lenni!. Biztosan már a holnapi nap jár a fejében, új idők, új élet!-ragadta el újból az indulat.
Még csak az hiányzik, keveredjen oda egy pasas, tegye a szépet, mutogassa a gazdagságát.
Egyre jobban eluralkodott rajta a féltékenység. Nem jött még felszínre ez az érzés nála, biztos volt a dolgában idáig. Amúgy sem állt nő ügyileg vesztésre sosem..Inkább levakarnia kellett a nőket magáról.
Most azt érzi, szűkül a gyomra, rémlátomásai lettek egy pillanat alatt. Az eszébe sem jutott, Ágnes nem az a típusú nő, aki belebonyolódna egy éjszakás kalandokba. Közvetlen, kommunikatív, meghallgat mindenkit, ez igaz, de bizalmasan ha közelednek felé a férfiak, frappánsan intelligensen átível egy másik témára. Azonnal tudja miként kell helyesen cselekedni. Ezek a tulajdonságai most
valahogy kiestek a fejéből. Feltápászkodott a kanapéról, odasétált a hűtőszekrényhez elővett egy sört, majd komótosan, mint akit fejbe kólintottak előszedte az anyagot, amit át kell olvasnia, és maga elé pakolta az asztalon. Töltött a poharába, szinte egy szuszra kiitta, majd olvasni kezdte a végeláthatatlannak tűnő oldalakat. Csak éppen amit olvasott, nem jutott el az agyában arra a szintre
ahová el kellett volna érni. Szerencsére felmérte, ez minden, csak nem munka így. A tekintete már a lap alján tartott, tartalma pedig elszállt az éterbe. Félretolta az egészet, majd ismét hanyatt dobta magát, keresett egy sportcsatornát a tv-n, a sport nézése ki tudta mindig zökkenteni a gondokból. Ő maga is űzte, tenisz formájában, bár focizni is nagyon szeretett, és lovagolni. Az esti boksz meccset ismételték. Erdei a szokásos formájában szárnyalt mint a „Madár”.Kellőképpen helyre is billent
gondolatilag. Tudott végre odakoncentrálni. Megcsörrent a telefonja. Imre szólt bele.
Megemlítette holnap jó lenne egy teniszparti?- érzi, az izmai kérik a jóleső sanyargatás
-Bocs majd még meglátom, sok munkám halmozódott fel, határidős. Holnap reggel azért rád csörgök tudok-e menni?
-Rendben, viszont feltétlenül kilenc óra előtt, hogy tudjak mást szerválni helyetted, ha nem jó.
Amúgy mizujs veled?-kérdezte
-Semmi különös, egyedül maradtam, sok a meló, elvállaltam egy kísérletet, majd élőszóban többet.
Letette a telefont, és a kísérletre visszagondolva eszébe ötlött a „csinibaba” segítség.
-Na,majd jobban szemügyre veszem! Abban még nincsen semmi. Egyelőre hűséget nem esküdtek Ágnessel, vakságot pedig soha nem is fog. Ebben a pillanatban eszébe sem jutott, alig fél órája még mardosta
a gyomrát a féltékenység. Mindenesetre az érzés elmúlt. Vagy a sör hatására, vagy mert visszatért a józan valóságba. Közben „Madár” is a szokásos övet a derekára csatolta, és lelkesen integetett a szurkolók felé. Megnyerte a mérkőzést. Mennyi szorgalom, kitartás, erő lakozik ebben a srácban.-elmélkedett. Igen mindent le lehet küzdeni céltudatos magatartással hittel. Nem is ismert magára micsoda bölcs gondolatai születtek. Jobb kedvre derült. Visszaült az íróasztalához, a paksamétát újból a kezébe vette, szépen haladt oldalról oldalra, táplálta agyába az ismétlést, és mintha ismét a kísérleti laborban lett volna, lassan a mozaikképek összeálltak fejében. Látta saját magát ahogy tevékenykedik. Belemélyedt a munkába amikor a csengő hangja kizökkentette. Laci állt az ajtóban.
-Csaó! Itt az alkalom, egy sörhabos estére!-veregette hátba kézfogás után barátját. Kapj magadra valami lazát, és beülünk a Hein-be. A Heinnecker sörözőt nevezték így haveri társaságban.
-Várj! Azonnal összekapom magam, gyere addig ülj már le egy percre. Laci helyet foglalt, s
látta a dossziékat. Tudta legjobb választása volt, hogy Attilát kérte fel a kísérletre. Azt is remélte az ő küldetése is szerencsés lesz külföldön, ha sikerül minden, ő megtalálja végleg a számítását ott, Attila pedig biztos pozícióhoz jut ezen a munkahelyen. Méltó utód válik majd belőle. Ettől függetlenül nem fognak inni előre a medve bőrére, csak megszomjaztak ebben a rekkenő hőségben.
-Készen is vagyok cimbora, indulhatunk! Az autód merre van?-Hát hol lenne a garázsban hüssöl Lógtam a buszon, a kapaszkodóban persze, idefelé, s majd hazasétálok mámoros fejjel. Ugyanis pukkadásig fogom magam inni. Mit ettél ebédre, hogy ennyire megszomjaztál? „Halat, s vadat, mi jó falat” hadarta. Na jó… vadat nem, viszont halászlét csípőset. Még a homlokom is gyöngyözött. Az pedig tudva levő dolog, a hal úszni kíván. Én mást is tudnék kívánni most.-felelte Attila.
-Például?-bökte oldalba Laci, miközben kettesével szelték lefelé a lépcsőt.
-Egy dögös bombázót akit Ágnesnek hívnak. Hiányzik! A fenébe is nagyon hiányzik! Egy pillanatra elkomorult az arca. Eszébe ötlött milyen durván viselkedett vele, majd az is a kézbesítési jelentésnek se híre, se hamva nincsen.
El van ő, talpraesett, ügyes csaj. Talán éppen ő is egy kávézóban ül, és szürcsöli a feketét, mellé majszol egy habos csodát.
-Hát ez az! Ha nem is éppen most, de meghívása van egy Magyar társaságba baráti csevejre. Nekem
pedig ettől csomóba ugrik a gyomrom.-buggyant ki belőle az igazság.
Ha ettől ugrik csomóba a gyomrod…, na lássuk csak?- És szemügyre vette valóban Attila gyomrát. -Akkor te valóban megbuggyantál. Csak sajnos a nyakadtól felfelé. Nem apáca zárdába vonult. Te féltékeny vagy öregem! A fenébe! Ismered nem? Egyébként is már régen el kellett volna venned feleségül. Akkor most a gyerekeidet nevelgetné otthon.- Igen… persze…-felelte Attila. Te pedig szomjan halnál a halászlé után, mert nem lenne aki a kíséretet biztosítaná számodra.
Sokszor évelődtek így egymással, viszont minden ilyen eset mögött megbújt az igazság. A kerthelyiségbe foglaltak helyet. Szépen belehetett látni a terepet. Laci bár nős volt, szívesen flörtölt lányokkal. Közel sem olyan jóképű mint Attila, viszont a dumájával lehengerlő tudott lenni. Az nem
volt valószínű, hogy tovább lépett volna, bármekkora is volt némelykor a kísértés. Mert mi tagadás volt. Feleségét egy partin ismerte meg, szerénysége, csendessége, bája ragadta
meg.Szinte késztetést érzett arra, elsőként ő táncoltathassa meg. Emlékeiben él, milyen könnyedén táncolt a lány, ő pedig csak arra bírt koncentrálni, nehogy a lábára taposson. Olyan törékeny volt saját maga pedig, egy kisportolt megtermett férfi. Amikor az első csók elcsattant, boldogságában a levegőbe emelte, s szinte meglepődött milyen pille könnyű. Nem is állta meg szó nélkül. Te az én pillangóm lettél, azóta is úgy becézi Pille. Amikor valamin összezördülnek akkor pillangó, s ez jelenti, most valami történt. Amúgy a házasságuk rendezett, bizony nehéz lesz egymás nélkül az az időszak ameddig ő távol lesz. Majdcsak átvészelik, s amint tisztázódnak a dolgok, vagy itthon, vagy kint, de mindenképpen letelepednek saját otthonukban. Jelenleg Laci szüleinél élnek…
Kortyolgatták a hideg sört, a társaság is szaporodott két új ismerőssel. Bolondoztak, nevetgéltek.
Attila zsebében megszólalt a telefon. Először üzenet jelentés érkezett. Végre bekapcsolta azt az átkozott telefont.-gondolta.
Pár pillanat múlva, jött újra egy üzenet, melyben ez állt. Nem vagyok a plafonon Drágám. Nincsen semmi gond, csupán a telefonom merült le. Fel tudnál hívni?
Ez volt csak a kínos pillanat. Mit is mondjon most? Azt, hogy nem ér rá éppen? Ha felhívja most, akkor kiderül nincsen otthon. Ő azért nyomta ki a telefont, mert készülődik másnap valahova Ágnes. Ennek ellenére ő nincs odahaza. Micsoda ellentmondás a részéről. Aztán végül is úgy döntött félrevonul, és tárcsázza a számot… Lesz ami lesz.
-Telefonálnom kell.-szólt, és indult keresni egy zajmentes helyet.
-Megjavult Magyarországon a telefonvonal? Úgy eltűntél, mint a kámfor. Mit csinálsz éppen?-kérdezte Ágnes. Pedig tudta ő, a valóság más volt.
Lacival sörözünk, a Heinben. Tudod iszonyú meleg van. A lány egy pillanatra meghökkent, hiszen éppen az volt a hosszú csend oka, ő készül beszélgetni. Sörözés nélkül, csak úgy…
Erőt vett magán, majd közölte, adja át üdvözletét Lacinak, és ismerősnek, aki velük együtt van éppen. Ő vasalásba kezdett, a kora este a legalkalmasabb, nincs már akkora hőség.
Már elő is készített egy ásványvízzel teli üveget és egy poharat.
-Este amikor hazaérsz hívjál majd a vezetékesen, akkor nyugodtabbak a körülmények, most pedig siess vissza, mert a söröd megmelegszik.-búcsúzott Ágnes.
Attila vidáman ígérte meg, valóságban azonban attól lett boldog, micsoda remek lány Ágnes.

-Ellenőrzés volt?- kérdezte az egyik srác. Jó hogy független vagyok, a csajok csak jobbára nyavalyogni tudnak.
-Hát ami azt illeti, ha én nő volnék, tőled biztosan szeretnék független maradni. Casanova tehozzád képest kismiska volt. Majd egyszer, amikor igazán szerelmes leszel, és faképnél hagy a csajod akkor nyavalyogni fogsz te is! -Nagy egyetértő bólintásokkal helyeseltek a többi fiúk.
-Biztosan túljutok majd a bajságomon, ha úgy alakul. Még nem járult a színem elé a mindent elsöprő nagy szerelem. A csajok pedig némelykor úgy bombáznak, hogy belefáradok.-hencegett.
A hiúság megfestett mintaképe, lakozott a szépfiúba.
-Üres seggfej ez a pasas!-bökte meg Attila, Lacit.
-Ágnes volt akivel beszéltél? Igen, mondtam sörözünk, üdvözöl, kért adjam át. Mondta siessek vissza, mert még felmelegszik a jó kis itóka. Majd otthonról hívni fogom.
A kora este jócskán elszaladt, a korsók egyre csak csereberélődtek. A társaság is gyarapodott, két asztalt is össze kellett tolni.
Rendeljünk zsíros kenyeret hagymával? Egy kis sörkorcsolya nem árt.-vetette fel valaki.
Nagy evészet, ivászat után a jókedv hevében az idő igencsak eljárt. Attila már nem érezte azt a pillanatot, amikor abba kellett volna hagyni az ivást. Részegedni kezdett. Nem számított már mit beszéltek meg Ágnessel. Jócskán elmúlt éjfél, mire hazaért, és imbolyogva próbálgatta a kulcsot a zárba illeszteni. Első próbálkozás után, mivel nem járt sikerrel, a névtáblát igyekezett elolvasni, egyáltalán az ő lakása előtt áll? Majd sikerült. Az előszobában lerúgta a cipőjét, úgy ruhástól a hálószobába ment, fogott egy plédet, onnantól se kép, se hang, mély álomba zuhant.

Ágnes hiába várta a telefont. Tíz óra körül elhatározta nem fogja keresni, pontosan az
előzmények miatt. Csendben megágyazott, kezébe fogta kedvenc könyvét, s már látta is a csodálatos képeket maga előtt Miközben olvasott úgy keltek életre a szereplők is.