Négy fa közé zárva,
a csönd zajában,
reszketek a sarokban,
tudván nem vagy velem,
távol a szerelem,
karjaimba zártam,
mégis most árva,
kezemet kitárva,
de mindhiába,
szerelem szívünkben él,
oly távol mégis,
de összetart szívünk,
s majd együtt éljük életünk.