Evelin felszaladt a családhoz, Ő nem élt egyedül teljesen a nénivel, az alsó szint volt a rezidenciájuk. Közölte, szinte hivatalosan, egy órára, halaszthatatlan ügyben el kell mennie.
Majd biciklire pattant, hogy mielőbb átérhessen Ágihoz.
A ház előtt ledobta a kerékpárt, és szaladt befelé. Berontott az ajtón.-Na mi van? Nincs meg az öreglány? Jaj Ági, szerinted kinek kellene egy vénasszony?
-Nincsen fogalmam sem, hová tűnt. Azt sejtem nem rabolták el, a ruhája az ágya mellett, és mint akit elnyelt a Föld, nincsen sehol. Nem válaszol, hívom egyfolytában, amióta telefonáltam Neked. Már mindenhol megnéztem a pincétől, a padlásig. A padlásig… a padlásig…! A padláson még nem néztem meg. Gyere! Csak nem ment föl oda? Még az hiányozna, hogy felmerészkedjen.
A legfelső szintről, stabil lépcsősor vezetett fel. Mint nálunk a tetőtér. Tulajdonképpen az is volt. Ági egyszer volt fent, mindkét oldalon ajtó, belépve precízen sorakoztak a rég nem használt elavult konyha, és szobabútorok. Dobozok tömkelege, régi festmények, használati tárgyak. Katonás rendben sorakozott ott minden. Amikor pár hete benézett, megállapította, simán be lehetne lakni. Otthon mennyien tudnának örülni egy ekkora lakrésznek.
Benyitottak a jobb oldal ajtón. Nyikorgott, ritkán használták, a fa is kissé bedagadhatott. Beléptek.
A pókhálón kívül, és holmikon kívül, egy teremtett lelket nem találtak. Evelin jól szemügyre vett mindent. Megfogott pár tárgyat, nézegette a festményeket. Szinte belefelejtkezett, olyan élvezettel kotorászott.
-Na mi lesz? Gyere már! Nézzük meg a túl oldalt is! Majd egyszer eljössz szabadnapodon, és kibéreled egy délutánra, aztán felőlem egy ide felpakolt ágyon, meg is ágyazok Neked.
-Jó, jó megyek már! Hú de tudnék itt guberálni estig. Micsoda klassz dolgok vannak itt!
Becsukták az ajtót, és benyitottak a másik helyiségbe. Bent polcrendszer volt, mint egy könyvtárban. Az egész úgy lett kialakítva, közöttük is kényelmesen el lehessen férni, körbe lehessen járni. Sok újság, divatlapok, de annyi, hogy egy újságos bódé tele lett volna velük. Évjárat szerint elpakolva. Volt ott hatvanas évjáratú Burda divatlap is, amelybe, még minden kézzel volt lerajzolva. Belőlük kandikáltak ki a szabásminták. Könyvek, az egyszerű borításútól, a vászon kötésig minden. Lexikonok, térképek. Ezt futólag látták csak, itt is időzni lehetett volna akár egy hetet is. Egyszer csak valami puffanás félét hallottak. Egymásra néztek, és mint a krimikben egymásnak mutatva jelezték, egyikük a jobb feléről indul a polcok között, a másik a bal oldalon néz körül.
-Itt lesz, meglásd!-suttogta Evelin.
-Mi a fenét suttogsz? Még megijed ha itt van, aztán itt múlik ki!-szólalt meg hangosan Ágnes!
-Helló?! Van itt valaki?-hallatszott messzebbről az érdeklődés.
Szinte egyszerre léptek a hang irányába. A középső sor végén, egy hintaszékben ült a néni háttal, és tekintgetett jobbra-balra.
-Van bizony!-Szólt oda szigorúan Ági. – Mit tetszik itt csinálni, és hogyan került ide?
Közben odaért hozzá. Csípőre tette a kezeit, és csak hajtogatta. Micsoda dolog ez, így megijeszteni?
Már tűvé tettem mindent! Értesítettem a barátnőmet, hogy eltűnt. Hogy lehet ilyent csinálni? Ha leesett volna a lépcsőről? Hogy jutott egyáltalán ez az egész eszébe?!
-Én többször fel szoktam járni ide. Miben? Hálóingben egyedül?- pörölt vele.
-Nem egyedül. A papával.-felelte.
Egymásra nézett a két nő.-Ma itt volt a Polgármester, kellett valami irat, a papa a boltba ment, így hát feljöttem megkeresni amit kért.
-Te jó Isten! Evelin a néni megbolondult. A férje öt éve halott.
-Biztosan ezt álmodta. Az rendben, hogy ezt álmodta, de ha ép az elméje, akkor azt is észre kellett volna vennie, hogy felébredt. Mindenesetre kár a fejére olvasni, inkább vezessük le, és szóljunk a fiának, nézesse meg orvossal, mert valami itt nem stimmel.
Szép szóval rávették, most lemennek innen, felöltözik és majd délután újból visszajönnek.
-Ági egy papírt találomra felemelt a Földről, a néni elé nyújtotta, és mondta. Megtaláltam amit keresni tetszett.
-Jaj de jó, hogy végre meglett. Hogy én mennyire kerestem?
-Akkor mehetünk is. A lépcsőhöz érve, kérte kapaszkodjon a korlátba erősen, Ő pedig a másik oldalon fogta a karját
-Hogy milyen meredek, szédülök is egy kicsit.!Ide feljönni egyedül nem is mernék.-motyogta
Evelin a néni háta mögött mutogatott, hogy baj van ott a fejben. Mellette persze a megkönnyebbülés, hogy előkerült épségben. Ha innen leindult volna, arra még rágondolni is rossz.
Miután leértek Ági felöltöztette, beültette a nappaliba a fotelba, bekapcsolta a televíziót és ráparancsolt.
-Hozok egy teát most, tessék szíves lenni a Tv-t nézni, ha valamire még szüksége lenne szólítson, azonnal jönni fogok.
Kint megbeszélték, úgy látszik egy percre sem lehet egyedül hagyni, mindenesetre szól a fiának jöjjenek megbeszélni a teendőket.
Áginak eszébe jutott, holnap este nem is tud elmenni szórakozni egy kicsit, mert mi lesz, ha újból alakít valamit Erna asszony.
-Na, akkor jó szórakozást holnapra!- szólt a barátnőjéhez lemondóan legyintve.
-Remélem jól szórakozunk, mert ha zsidó gyerekek potyognak az égből, akkor is jönni fogsz.
-És nem mondanád meg hogyan?- A két lábadon, melyekre felhúzol egy elegáns cipellőt.-
Szépen a családból majd valaki őrt áll az ajtóban. Házi őrizet a mamának. De szerintem, ha orvos látni fogja, lesz Neked jó pár nap szabadság, mert biztosan beviszik kivizsgálásra a kórházba.
Most mennem kell, mert ezer a dolgom. Hívjál ha megtudsz valamit. – kérte Evelin.
-Természetesen felhívlak, amint tudok érdemlegeset. Kikísérte barátnőjét, addig nézett utána míg el nem tűnt a szeme elől. Visszament a házba, előkereste a fia telefonszámát, és elmondta mi történt. Délután kettőre ígéretet kapott, az orvossal együtt Ő is jönni fog.
Mielőtt hozzáfogott a főzéshez, még bekukkantott a szobába. A néni nyugodtan nézte a műsort.
A mobiljáról írt egy üzenetet Attilának.
Szia! Kopó voltam ma, a mami eltűnt, mint ahogyan Te is. Őt megtaláltam, remélem Téged is így sms-en keresztül. Csók: Ági
6 hozzászólás
Kedves Marietta!
Sejtettem, hogy Erna valhol a házban van, hiszen ruha nélkül hová is mehetett volna?
Érdekes ez a kacatokkal teli padlás szint a házban.
A hátha-jó-lesz-még szemlélet a szegénységtudat lelkiállapotából ered, ami szülőről gyermekre öröklődik. Azt hinném, hogy ennyi évvel a háború után már Németországban megszünt a szegénységtudat Erna társadalmi osztályában.
Ez a sok felhalmozott, el nem adott, el nem ajándékozott, el nem engedett kacat az oka az ezoterikus tanok szerint Erna zavarodottságának.
Kicsit rossz szájízzel olvastam ahogy az ápoló lányok Ernával beszéltek. Ha megöregszem majd nem szeretném, ha így beszélnének, így viselkednének velem.
Judit
Judit
Kedves Judit!
Itt ahol én vagyok jelenleg, és másutt is ahol dolgoztam ,hihetetlen mennyiség van a padlásokon. Valószínűnek tartom, amikor az öregek meghalnak,utána viszik lomtalanításba. Régiségek, képek, és amit felsoroltam.
Persze a néni nem volt fent a padláson, ez a képzelet része. Ami a bánásmódot illeti,az erélyességet, mi igazából, sok estben finomabbak vagyunk mint a család tagjai.Itt teljesen másként működik a gyermek szülő viszony.Én a szememnek és a fülemnek nem akartam hinni. Sajnos. Sokat beszélgetünk erről miért van ez így?
Köszönöm szépen, hogy olvasod,remélem nem szegtem kedvedet,és ellátogatsz ide hozzám, továbbra is.:-)
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Nagyon éllveztem, ahogy bemutattad a ház elfelejtett, használaton kívüli helyiségeit. A padlás, a pókhálók, a régi kacatok… No csak meg lett a néni, azért örültem ám neki. Nem akartam végképp egy krimibe csöppenni.:))) Ági feladata nem könnyű…
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Ica!
Nem lesz krimi, csak történések, amelyeket belecsempészek . Nem könnyü kint senkinek, és sok türelemre van szükség. Az idős emberek pláne a 90 valahányadik évükben bizony a nagy gyermek kategoriába sorolhatoak. Szép, annyi bizonyos:-)
Öröm, hogy jössz olvasgatni.
Szeretettel:Marietta
Szia Selanne. Jók a mondat szerkesztések és
a téma előadása, nekem tetszett!
üdv:ruca
Szia ruca!
Igazi meglepi, hogy itt is olvasgattál. Köszönöm, és ha majd egyszer a kedved megjön, a kezdetektől olvasgasd, remélem nem okozom csalódást.:-)
Szeretettel:Selanne