Lerúgta a cipőit az előszobában, és már a hűtőszekrénynél termet. Kivett kettő greppfruttot, kifacsarta a levét a gyümölcscentrifugában és belekortyolt egy jó nagyot. Imádta az ízét. Télen influenza járvány idején ezzel űzte el magától a betegséget. Sokat ivott belőle, a bacik távolból integettek felé. A halfiléket a fagyasztóba pakolta, a zöldségeket rizst, a konyhapulton hagyta, még bőven van idő az elkészítéshez.
Lehuppant a kanapéra, és becsukta szemét. Visszagondolt a délelőttre. De jó is volt a mai nap idáig. Aztán egyszer csak elkomorult az arca, homloka összeráncolódott. A pasas jutott eszébe, a lépcsőházból. Megborzongott. Mi a fészkes fenét keresett itt ez a pasas. Kétszer! Meg aztán ahogyan ráförmedt! Az volt még valami. A szemei olyan szúrósak voltak, hogy szinte tőrként hatolt az íriszébe. Mivel itt, ezen az emeleten is megjelent, mintha keresett volna valakit. Biztos. Szögezte le magában. "Csak nem engem? De, mi a fenét akarna tőlem? Képtelenség. Muszáj a gondolataimat másfelé terelni. Nem engedem, hogy eluralkodjon felettem a negatív gondolat. Ráadásul ilyen szép napot sem engedek elrontani saját magam, magamnak. Majd este megkérdezem Attilát, látta-e már?
Egyéb iránt, a Harsányiéknak van pénzük dögivel, mivel se gyerek se senkijük szinte nincsen. A férfi ráadásul, Csontváry képek gyűjtője. Így a jó ég tudja mi minden van a birtokában. Régen zárkózott ember volt, ma már sokat, sok helyen kotyog. Hm…
Felállt, és átült az íróasztalhoz. Bekapcsolta a számítógépet, és magához emelte a telefont. Míg a gép alkalmas lesz arra, hogy tevékenykedjen rajta, felhívja Erna asszonyt. Ezt már halasztani illetlenség lenne. "Guten Tag Frau Björg"- köszönt, miközben mosolyra nyíltak ajkai, és már azon kapta magát felhőtlenül beszélt pár mondat erejéig. A probléma az volt, hogy Erna asszonynak fogalma sem volt, kivel beszél. Ezt nyomatékosította. Oh, az Alzheimer betegsége szegényke… Majd megkérte adja át a telefont Katinak a váltójának.
-Szia! Jaj Istenem a mami nem ismer rám. Sajnos ez így telefonon bajos is lesz, mert hiszen tudod, hogy pillanatok alatt elfelejti, ami pár perce történt. Ez még majd súlyosbodni fog. Megtapasztaljuk.
– Tudom, tudom, csak mégis furcsa, és meglepődtem. Mindenesetre jól utaztam haza, minden a legnagyobb rendben van. Élvezem a szabadságot, és majd utolsó héten, mielőtt visszamegyek csörgök.
Figyelj csak Kati! Minden tekintetben rendben vannak az éjszakáid? Az éjszakáim? Miért? Minden rendben. Alszom, és kész.Nem úgy kellene lenni?
-De… de, csak, csak azért kérdem, esetleg a mami változáson eshetett át , és … de, semmi jelentősége nincsen. Felejtsd el a kérdést, és remélem így is marad.
Elköszöntek, Ági lassan eresztette le a kezét, és a helyére rakta a készüléket. Rákattintott az email fiókjára, és belemélyedt, a leveleibe. Volt egy-két baráti levél, aztán a sok-sok "csalamádé", így nevezte el a jelentéktelen egyéb levelet. Választ írni, ma nem fog, döntötte el, majd egyik nap kényelmesen erre szánja az idejét.
Kilépett onnan, és elkezdett keresgélni ajánlatok után, először Görögországi nyaralóhelyeket nézegetve. Belemélyedve csodálta a fotókat, ismerkedett az árakkal, az ellátással. Fél lábát már a tengerben is érezte. Arca kipirosodott, és most a feszültség egészen másként járta át a testét. Izgalom bujkált benne, és ez olyan jó érzéssel töltötte el. Nem is olyan egyszerű meglelni az ideális helyet -töprengett. Nem lesz ez egy napos "munka".
Arra nem is gondolt hirtelen, hogy ha meg is tetszik egy hely, egyáltalán szabad is? Fő szezon durrantós közepében vannak. No majd szűkítve keresgél. Ma elmenti, ami tetszik , és megfelel a paramétereiknek, aztán kisebb-és kisebb körbe érve egyszer csak megvan kettő-három úti cél. Azt megbeszélik Attilával, melyik lesz a végső cél. Következett Horvátország, Spanyolország, belekukkantott Bulgáriai ajánlatokba is, és csodálkozott, micsoda fejlődésen ment keresztül. Az árak pedig igazán elfogadhatók, csábítók. Kellőképpen kiélte egyelőre magát a keresgélésben, az idő is elhaladt jócskán.
A konyhában összeszeletelte a zöldségféléket, répát, zellert, , rózsáira szedett fél karfiolt, és enyhén ételízesítős vízben kissé megpárolta, hogy még kissé roppanós maradjon. Vajat olvasztott, és a lecsepegtetett zöldséget beleforgatva, kevergette a serpenyőben készre. A rizst elkészítette, és a panírozott halfilét kikészítette, azt akkor kezdi majd sütni, amikor Attila megérkezik, hogy friss maradjon. Remélem nem éjfélkor leszek konyhatündér. -bizakodott.
A hűtőből elővarázsolt egy jégkrémet, majd kisétált az erkélyre a friss levegőre.
6 hozzászólás
Kedves Marietta!
Lassan gördül a történet, de én türelmetlenül várom a folytatást!
Judit
Lassan gördül, mert nem vagyok én író! Fejlesztem a szókincsemet, gyakorlok, molyozok rajta. 🙂 /Ezt ki kellett volna írnom az elején , hogy minden kedves olvasóm láthassa,oskolába járok én, és úgy tessenek olvasni. :-)/ Ami jó nekem ebben, hogy szeretem írni. Befejezése lehet, hogy 2040-ben lesz, nem ijesztgetek :-). Remélem lesz még Napvilág íróklub akkor is. DDD
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Jöhet a folyt.köv. Hajrá írd csak tovább!
szeretettel-panka
Írom Panka, ahogyan az időm engedi. 🙂 Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Hát íme Mariettám, én a végére értem.
Most sajnálom csak igazán, hogy nincs folytatása, hogy nincs hová visszajönnöm, ha akad egy félórám…:) Tetszik nagyon, jól ellehet merülni az ilyen történetekben, hiszen az élet írja, vagy íratja Veled. Szeretem az ilyen életízű történeteket.
Remélem, hogy hamarosan kapunk újabb részeket, még mielőtt feledésbe merülnének az előzmények.:)Egy nagy: hajrá Marietta! – talán segít…:)
Szeretettel
Ida
Azt hiszem, most akkor egy pihenő, ugyanis fogalmam sincs, mikor tudok nekiveselkedni a folytatáshoz.
Köszönöm neked Ida, hogy velem tartottál. Remélem nem merül olyannyira feledésbe, hogy amikor tovább tudod olvasni azért lesz némi rálátásod! 🙂
Marietta