Vízesés 33.

A nagy bevásárlóközpont, mindent kínált, ami szem-szájnak ingere. Szerencsére nem volt irtózatos tömeg semelyik osztályon sem.

Ági a színeken spekulált, hogyan is állítsa össze a ruhatárát? Mivel All Inclusive ellátást rendeltek, napi háromszor étterembe mennek. No, nem kisestélyiben, de szolidan, és elegánsan. Sort, felsővel, vagy kis lenge ruhák. Akad a szekrényben is bőven, de kettő ruhát felpróbált. Színes mintákkal tarkítva. Az egyik passzosabb, a másik bővebb fazonú. Egy halásznadrágos együttes is a szeme elé kerül, de arról lemondott, mert gyűrődős az anyag. Mindig úgy vásárol, hogy megmarkolja az anyagot, és ha csomó gyűrődést tapasztal a ruhaneműn, keze által akkor búcsút int neki. Van még bőven ruhacuccos részleg, nem akarta elkapkodni.

Attila is keresgélte a pólókat, fürdőnadrágokat, nyári ingeket, fő szempont a kényelem. A vezetésnél meg, pláne.
Néha egymásba botlottak, és Ági pár csivitelő szava után újból járták a külön utat. Megbeszélték a Görög kajáldánál találkoznak.

Éhesen ültek le az asztalhoz, és tanakodtak, mit egyenek? Végül egy-egy Girosz tál mellett döntöttek.
Falatozás közben átbeszélték ki mit vásárolt, mi az, ami még kell? Egy-egy papucs mellett is lerakták a voksukat, de oda már együtt mentek.
– Nos, akkor ma csütörtök, holnap kitakarítok otthon, pénteken pakolászom este, szombaton csak a szenyókat készítem el, pihizünk az út előtt. Várod? Mert én már nagyon! – szeretetteljesen megsimogatta meg Attila karját.
– Igen, régóta vágytam egy kiadós pihenőre, egy klassz csajjal az oldalamon. Remélem a hotel megfelelő lesz, kényelmes, és nem utolsó szempont, a kaja sem. – udvarolgatott lelkesen.

A nyaralás arról is szól, hogy kipróbáljon az ember, más ízeket, legalább egyszer érdemes megismerkedni helyi specialitással. Joghurt, sajt, bárány, hal, sok zöldség, jellemzi az ottani alapkonyhát. A csorba levesük is jellegzetes, csirkehús sok zöldség, tojással, és joghurttal feleresztik. A joghurtot úgy használják, mint mi itthon a tejfölt. Csevapok, Guvecs, Muszaka, ott és minden balkáni országban megtalálhatóak. Ezeket, majd sorjában, és mindent a maga idejében.

Az éhség hozta elő az ottani étkezéssel kapcsolatos dolgokat, a gondolat, így ebéd után, már kissé mellékes is lett, a következő éhségrohamig. Igyekeznek majd sok mindennek utána járni, és majd fakultatív programon is részt venni.
Felcihelődtek, és még egy fontos dolgot kellett elintézni, a papucs vásárlás után. A pénz átváltását.

Ágnes körbekémlelt, hátha Bori ismét ott lesz, de egy férfin akadt meg a szeme. Honnan ennyire ismerős? A férfi ott téblábolt, a sorszámkiadó automatánál. Elfordította a fejét, gondolkodott, majd visszatekintett. A szemeik összetalálkoztak. Elkapta a tekintetét.

Ez a lépcsőházi fazon! Atyaég! Ez szimatol utánam. Megakarta rángatni Attila karját, hogy itt az ürge, de éppen a dolgát végezte az ablaknál. Mire újból odanézett, eltűnt a férfi, mint a kámfor. Ideges lett. Alig várta, hogy végezzen a pénzdologgal, és elmondhassa neki, kit látott?
Ez is kipipálva!- fordult kedvese felé, de Ági szinte lerohanta.

-Hallod? Itt volt a lépcsőházi pasas. Utánam leskelődik. Sunyin viselkedett, ott a számkiadó automatánál, és rám is nézett. – hadarta, kissé feldúltan.
Kezded már megint?! – szisszent rá. Biztos dolga volt itt, mint nekünk. Kis város ez, nincsen huszonöt Bank. Te mindig nyugtatni akarsz, de hidd már el, ez sántikál valamiben. És, akkor most, mit szeretnél? Fussunk az első kapitányságra, hogy téged néz egy férfi? Vannak véletlen egybeesések. Ha inzultál, vagy valami történik, jelezzük, ahol kell. Nem verhetem le a fejét valakinek azért, mert mászkál, meg bámészkodik. Pedig leverhetnéd, de ha azt nem is, legalább gerhóra kaphatnád. Jó, legközelebb, megkockáztatom. Megnyugodott Hölgyem? Éppen nem, de elfogadom.

Mindig jön valami hülyeség, ami felbolygatja a rendet. De az élet, már csak ilyen, teli furcsaságokkal.
A háztömbnél, a postaládák üresen tátongtak, csak Harsányiék postaládájából lógtak ki a belepakolt papírok. Megakarta lökni újból Attila karját, hogy ezek nincsenek is itthon, de mielőtt ellendítette volna a kezét, zsebre vágta. Nem okoskodik tovább, de felettébb furcsa a helyzet, és kezd összeállni a fejében egy krimi. Németországban, is leskelődtek utána. Felelevenedett benne, az éjszaka, a kertben talált kesztyű. Megborzongott. Ki, és mit akarhat tőle? Vagy egy egész bűnszervezet ráakarja vetni magát? De mi lehet a kapcsolat Harsányiék, és Ő közte? Kár, hogy nem zsarunak, tanult.

Okoskodott volna tovább magában, de Attila hangja visszatérítette.
Harmadszor szólok drágám, hogy nem találom a kulcsot. Kinyitnád végre az ajtót? Hallottam, persze, csak… – de lenyelte a szavakat.

Kis piszok!- gondolta. Nekem, már csak mindig csendbe kell lenni, de majd befogom én a száját a tengernél, a sajátommal. – kuncogott egyet.