Vonatozásaim során általában a vonatablak előtt elvonuló tájat nézegetem. Lehet, hogy már talán ezerszer is láttam, de mindég találok valami új, érdekes nézni- és látnivalót, közben néha fülelek is titokban, mert sokszor lehet érdekeseket is hallani. Ezek egyike az alábbi eset is. Az utasok közül több olvasott, rádiót, mp3 lejátszót hallgatott, vagy úgy, amint én is tettem, nézelődött, amikor a vonat egyhangú kattogása közepette egy nő az okos telefonjába mások által is jól hallhatóan magyarázta, hogy hogyan készítette el a csokigolyókat és hogyan és mikor tekerte azokat félkészen kakaóporba.
– Képzeld el – mondta a telefonjába a nő – a gyerekek nem tudták megvárni a tészta szikkadását és türelmetlenül akartak enni a még nedves golyócskákból. Ne tudd meg – mondta nevetve -, hogy a kezük hogyan nézett ki! Csak úgy csurgott a nedves massza a kezeikről. Tudod – folytatta – a kakaóporban csak akkor hengergettem meg a golyócskákat, amikor azok teljesen megszikkadtak. Ezzel lett csak igazán kész a desszert. De ezt kivárni a srácoknak nagyon nehezen akaródzott, ám a türelem most csokigolyókat teremtett nekik is!
A nő olyan gusztusosan mondta el a desszert elkészítési módját, hogy nekem, a véletlen hallgatónak is csorogni kezdett a nyál a számban. A fogyókúrám ellenére én is étvágyat kaptam a csokigolyócskákra! De számomra ez a desszert csak gondolatban létezett. Amint láthatja, kedves olvasóm a vonatút is lehet szép, érdekes, hasznos és néha a témája (mint jelen estben a csokigolyó) nagyon finom is – elméletben!
5 hozzászólás
Kedves Pecás!
Én a gyakorlatban is kedvelem a csokigolyókat, nem csak elméletben! 🙂
Bizony, amióta mindenki zsebében ott a mobiltelefon, akaratlanul is tanúja lesz az ember mindenféle beszélgetésnek. Még szerencsés vagy, hogy eléd a csokigolyók "gurultak", mert én általában olyan beszélgetéseket "hallgatok ki", amiben ketten szidnak egy harmadikat. Az változatos, hogy ki a harmadik, a főnök, a férj, a gyerek, az anyós, a szomszéd, az orvos, a mesterember, vagy maga az élet. 🙂
Judit
Kedves T. Pandur Judit!
Az általad megjelölt embertípusok is adhatnak hálás és háládatlan témákat nekünk, az íróknak, akik az életet úgy élvezik, hogy közben figyelik is annak jelenségeit. Válaszodat nagyon szépen köszönöm!
Üdvözlettel:
Pecás
Kedves T. Pandur Judit!
Sok ,,érdekes" dolgot tudhat így meg az ember akarata ellenére és sokszor egészen jó témákat adnak a vétlen hallgatóból lett (amúgy is) írónak (pl. nekem)
Pecás
Kedves Pecás!
Mint lejjebb Judit írta, bármerre jár az ember, hall ilyen, vagy ehhez hasonló beszélgetéseket, és még csak fülelni sem kell, mert, általában csak a telefon okos. Sokan ugy belefeletkeznek a beszélgetésbe, hogy észre sem veszik, hogy a legtitkosabb családi dolgokat is megbeszlik 10-15 idegen előtt.
Sajnos e rövid írásban találtam egy két javítandó hibát, és nem bántó szándékkal jelzem.
"megvárni a tiszta szikkadását", gondolom tészta?
"türelmetlenül akarták enni a még nedves golyócskákból" gondolom akartak?
"desszert elkészítése módját" gondolom elkészítési?
Még egyszer elnézést, hogy ilyen szőrös szívű voltam, üdvözlettel: János
Kedves János írótársam!
Válaszodat, amely szerinti javításokat elvégeztem tisztelettel köszönöm!
Üdvözlettel:
Pecás