Zsuga Zsiga kalandja 3. rész

3. rész- Ebben a részben a hajótöröttek megismerkednek a a szigetlakókkal. Ciprián és Narunával bebarangolja a szigetet

Bolbeo, a boldogság szigete

A faluban kíváncsian méregették a Narunával érkezőket. A lány elmesélte, hogyan találta meg a kimerült kis csapatot a parton. A falu lakói leültették a pórul járt kalandorokat, majd töviről-hegyire elmeséltették velük, hogy mi is történt velük, hogyan kerültek a szigetükre. Csili nagy élvezettel színezte ki kalandjukat. Ciprián bele-belehümmögött, majd átvette a mesélést Csilitől:
– Szóval, óriási vihar kerekedett és a hajónk sajnos süllyedni kezdett…
– No, és azt se felejtsd ki -, kottyintott bele újfent Csili, hogy én mentettelek meg benneteket.
– Igen, igen…ez valóban így volt – zárta le a históriájukat Ciprián.
Bolyhos kényesen a Naruna lábához simult. Csili morcosan tekintett a macskára, s közben ezt gondolta: "Ez a szőrpamacs az agyamra megy a túlzott hízelkedésével. De hát mi várható egy ilyen bolhafészektől!"

Az ismerkedés után, a bennszülöttek megkínálták a kiéhezett hajótörötteket mindenféle földi jóval. Desszertnek vadepret, narancsot, fügét és még jó pár olyan gyümölcsöt hoztak, amit még sohasem láttak, kóstoltak.
A lányok csodás tánccal nyűgözték le vendégeiket. Ciprián le sem vette a szemét Narunáról. Nézte, ahogy a csípőjét kecsesen ringatja. A lány kedvesen mosolygott Cipriánra, neki is tetszett a fiú.
Amikor degeszre tömték a hasukat, Bolyhos és Csili elnyújtózott az egyik pálmafa alatt. Örültek, hogy ilyen kedves emberek lakják Bolbeo szigetét.
– Na, most csak arra kell figyelned kiskomám, hogy el ne hízz! Az elhízott macskákat nem szeretik ám a szép lányok! – jegyezte meg gúnyosan Csili.
Ezt nem hagyhatta szó nélkül Bolyhos haragosan fújt egyet, majd így szólt:
– Te, annyira teletömted a hasad, hogy a fára sem tudsz felrepülni. Tudd meg! A dagadt madarak sem szépek, és bajba kerülhetsz, ha nem tudsz majd repülni – és azzal fenyegetően kieresztette éles karmait.
Csili jobbnak látta, ha távolabb húzódik a macskától, mert most valóban annyit evett, hogy nehezére esett még megmozdulnia is.

Ciprián sétálni indult Narunával. Bebarangolták a sziget egy részét. A pálmafák, a rendkívül gazdag és változatos növényzet elkápráztatta Cipriánt. E csodás, zöld kis sziget partját mélykék tenger mosta, olyan volt, mint egy képeslap.
– A szigetnek arra a részére nem mehetünk! – mondta Naruna. Apám szerint, ott gyakran kötnek ki a kalózok. Jobb elkerülni őket! Eddig még hozzánk sohasem jöttek. Talán nem is tudják, hogy mi itt élünk. Jegyezd meg! Arra soha se menj! Ha felfedeznének minket, vége lenne a boldogságunknak, a békénknek.
Sokat beszélgettek. Naruna elmesélte, hogy a lányok, asszonyok főznek, gyümölcsöt szednek, és szabadidejükben különböző ékszereket készítenek. A férfiak vadásznak, halásznak. Este a tűz mellett összeülnek, az idősebbek mesélnek. Majd a lányok táncolnak, amibe időnként a férfiak is bekapcsolódnak. Naruna lecsatolt a csuklójáról egy karláncot, amit aztán Ciprián kezére kapcsolt. Ciprián megköszönte és egy csókot lehelt a lány arcára. Kéz a kézben érkeztek vissza a többiekhez.
– Nocsak, nocsak! Mit látnak szemeim! – jegyezte meg kajánul Csili. Két szerelmes pár, mindig együtt jár… – de nem tudta befejezni, mert Ciprián oly szúrósan tekintett rá, hogy jobbnak látta, ha inkább nem szól semmit.
– Na, szőrgombóc komám, akkor mi tuti egy jó ideig itt maradunk ezen a szigeten – kacsintott vigyorogva Bolyhosra Csili.
– Én egyáltalán nem bánom. Miért baj az? – kérdezte kényeskedve a macska. Itt minden olyan békés, olyan egzaktikus – fitogtatta műveltségét.
-Nem egzaktikus, te nagyon okos, hanem eg-zo-ti-kus- mordult rá Csili.
-Jól van na! – nyávogott Bolyhos és a másik oldalára fordult, tovább folytatta a lustálkodást.
Csili közben azon gondolkodott, mi lehet a többiekkel. Vajon ők is megmenekültek?