Zümi

Zzzz, zzzz, zzzzzzzz…
Zümmm, zzzzz…
Zzzz, zümmm…
– Hát ezt nem hiszem el! Hát mért pont engem találtál meg te hülye légy ebben a hatalmas házban?! Tűnj innét! Nem látod, hogy olvasok?!?!
Zzzz, zzz…
– Teccik a lámpafény, mi?! Hát persze, egyedül itt ég, mert már éjjel kettő van, én meg olvasok, mert nem tudok aludni, mert Ő máshol alszik. A MÁSIK SZOBÁBAN!!!!
Zzz, zzzzzzz…
– A rohadt életbe! Nem elég ez nekem?! Minek zümmögsz még te is itt?! A rohadt életbe! Agyoncsaplak! Na megállj csak, gyere csak ide a lámpa alá!
Zümmmzzzz, zzz..
– Naaa, most szivatsz, miii?! Nekiállok olvasni, egy kicsit elhalkulsz, aztán két másodperc és újra kezded az idegesítő zümmögésedet! Amikor tudod, hogy nekem teljes csend kell ilyenkor. Teljes nyugalom. Mer’ nem elég nekem, hogy bajok vannak, még te is itt röpködsz! Csak ne adnád ki ezt az idegesítő zümmögésedet! Utállak!
Zümm, zzzz, kopp, zzz, zümmm…
– Agyonütlek! Látod ezt a párnát?! Na, csak gyere erre körözni! Mér’ kell neked itt engem idegölni?! Tudod milyen rossz itt így, egyedül, nélküle?! Asszed, hogy rád vágytam?!? Úúúútállllakkkk!!!!
Piff…
– Kell ez neked, mi?!?!
Paff…
– Elmenekültél?! Na megállj csak! Röpülj csak erre!!! Agyoncsaplak, az tuti!
Durr…
– Elegem van belőleeeeeedddd!!!!
Zzzz, zümmmm, pafff..
– Nem érdekel, hogy bogaras lesz tőled a kedvenc kispárnám! Úgyhogy ezzel ne is gyere! Kis szemét! Kihasználod, hogy rendmániás vagyok, mi?! De ráfáztál, mert ma este ez sem érdekel!
Durr, zzzz…
– Most meg hallom, hogy kuncogsz rajtam. Jól vaaannn! Ezt megbánod! Koncentrálok, és lecsaplak! Utána kuncogj majd!!!
Zzzzz, kopp, zzzzz…
– Hogy állatkínzó lennék?! Még te vádolsz engem?! Hát akkor te mi vagy?! Emberkínzó? Van arról fogalmad, hogy a nagy csöndben mennyire idegesítő a szakadatlan zümmögésed?! Jahh, és ez még párosul azzal, hogy az arcomat is piszkálod, utállak!!! Undorodom most tőled! Nagyon rossz hangulatom van! Menj innét! Ne piszkálj!!!! És nem érdekel, hogy rondán beszélek!!!
Zzzz, zzzz…
– De most komolyan! Mért nem hagysz engem nyugodtan, az isten szerelmére?! Nem látod, hogy kivagyok?! Nem látod, hogy nem tudlak most elviselni, mert problémáim vannak?!
Zümmmm…
– Igen, elfáradtam. Jól látod. El vagyok keseredve, és igen, jól látod, nem tudtalak lecsapni, pedig annyira felidegesítettél, hogy tényleg képes lettem volna megtenni!
Zzzz…
-Elfáradtammmm! Hogy letettem a kispárnát, amivel agyon akartalak csapni? Igen, letettem, Zümi, letettem… És igen, ez most a szomorú, nemmosolygós arcom…
Zümmmm…
– … Ne haragudj! … Nem vagyok veled korrekt! … Épp elég neked, hogy bejutottál ebbe a házba, és nem találod a kiutat a szabad szélbe, a hűvös nyári estében a társaidhoz.
Zümm…
– Ne haragudj, Zümi, olyan buta vagyok! … Tudom, hogy nem akartál nekem ártani, csak szóltál, hogy itt vagy, és egyedül vagy, és magányos vagy, és legalább én vegyem észre, hogy létezel.
Igen, igazad van. Igazad van, hogy életjelet adtál, szóltál!
Tudod… örülök, hogy legalább te itt vagy. Hogy általad én sem vagyok most már egyedül. Tényleg örülök, hogy itt vagy, még ha nem is hagysz olvasni, akkor is jó, hogy vagy. Köszönöm.
De most hol vagy? Hol vagy már?! Már egy ideje nem hallom a hangod. Hát hol vagy, te kis bolond?! Halihóóóó!
Hát hova tűntél? Zümi, hol vagy???
Igen, tudom, hogy te is elfáradtál. És most, hogy végre elfogadtalak, tudsz pihenni. Ne haragudj, hogy eddig nem vettem észre, hogy neked is nehéz idebent, és nem találod a kiutat!
…
– Örülök, hogy találkoztunk, de most pihenj csak, én olvasok, itt leszek. Jóóó, Zümi? Zümi, ugye hallod?
… …
Zzzz, zümmmmmm, zizzzzz…
– Hát megjöttél megint?:-) Már legalább 10 perce csendben voltál! Nagyon elfáradhattál, mire megértetted velem a dolgok lényegét, hogy neked sem könnyű idebent. Ne haragudj, tényleg! Örülök, hogy megint itt vagy!
Zzzzz, zümmmi…
– Tudod, Zümi, én is sokat gondolkodtam most, míg te pihentél valahol a szoba csendes zugában, és tényleg nem jó így. Nem jó, hogy én itt fekszem, Ő meg máshol.
Olyan sokszor viselkedem vak módjára, és nem merem látni a dolgok valódi lényegét! A fülsértő zümmögés mögött a szeretet sóhaját…
Zümmm, zümmm…
– Igen, tudom, hogy belelátsz a gondolataimba!
Zimmzümmm…
– Akkor én most megyek, jó? Gyors megfogom ezt a nagy takarót, azt’ átcipelem a másik szobába, és odabújok mellé. Köszi, Zümi! Az ablakon van egy nyílás, ott jobb oldalon, ott ki tudsz menni.
Zzzz, zümm, zümmm…
– Te is vigyázz magadra, Zümi! Szállj éjnek szárnyán, szárnyakon…jó éjszakát…
Zümmmm…