Halászlé – szerintem a legjobb és legegyszerűbb

Baja és Szeged verseng az elsőségért.
Magam Duna-parti gyerek lévén, több tucatszor főztem bajai módra, kondérban és fazékban is, szabad tűzön és konyhában, otthon és vendégségben, de ettem éttermekben, a helyszínen és más városokban, s mondhatom, igen kitűnően ízlett. Hasonlóképp a szegedivel is így állok, de azért a bajai az igazi. De meguntam az irgalmatlan mennyiségű hulladékot, ami a főzéssel jár: a rengeteg edényt, mosatlant (edény a halszeleteknek, a fejeknek-uszonyoknak, a „hulladéknak”, a szálkának stb.). És a szegedi halászlé passzírozását nem is említem…
Egy olyan elkészítési módot találtam ki, ami mindezen kényelmetlenségek nélküli, és mondhatom, koronája ennek a műfajnak.
Személyenként egy darab pontyfej szükséges, meg egy a bográcsnak (vagy fazéknak), meg egy a kutyának (négy emberre ez hat darab fej). Mehet még mellé gerinc, uszony, s minden, ami enyvet és ízt ad. Kell személyenként egy fej vereshagyma, ezeket négybe vagy nyolcba vágjuk. Nem kell apróbbra, mert az íze a fontos, az meg bőségesen kifő. Ezeket beletesszük a bogrács/fazék aljába, és beleöntünk annyi mélytányér vizet, ahányan esszük, plusz egy a bográcsnak. Piros csöves paprika és só. Aztán feltesszük a tűzre, amikor felforrt, lejjebb vesszük a lángot, de rotyogjon. Felkockázunk személyenként 15-20 deka harcsafilét. Alaposan besózzuk, de más fűszer nem szükséges.
Más teendőnk nincs, csak kóstolni időnként a rotyogó léből. Három-négy óra alatt szétfőnek a fejek, s ekkorra már elég sűrű, enyves a lé: a gőzbe tartott tenyerünkkel ragadósnak érezzük. Az összes haldarabot, hagymacikket, uszonyt, mindent kiszűrünk belőle, kicsit kinyomkodjuk a szűrőn át, s mehet a kutyának. Csak az üres lé marad a fazékban-bográcsban. Meg persze a csöves paprika, ami nem kell, hogy méregerős legyen, de pici csípősség nem árt. A lé a tűzön marad, hadd rotyogjon vagy öt percig, majd bele a harcsakocka, s ha van, az ikra és a tej. Megkavarhatjuk fakanállal, nem kell félni, hogy szétesik. Ekkor már bőséggel paprikázzuk, sózzuk, de vigyázzunk, mert egy pillanat alatt besósodhat! 20 perc alatt kész.
Gyufatésztát tálalunk mellé, a két produktum egyszerre kerül az asztalra. A vörösen lángoló lé fehér porcelánedényben, s mellette a tálban a gőzölgő tészta – mennyei.