Ülök a Hold alatt,
vagy a Nap fölött.
Egy gólya a kertünkbe költözött.
Pontosabban
– ebben az olvasatban –
a kéményre.
Jajj! Szegény királyfi,
rántott békacubók lett
egy elátkozott ebédre.
Micsoda rémmese
– nyomorult sorokban
mit tudom én,
hogy rímes-e?
Szörnyszülött valóság,
a szennyest egyfolytában
kimossák.
Elmarad tehát a katarzis.
Mert mi mást is tehetne
az ebadta, csak bólogat.
Hiszen fajtája hamis.
És ha a sors
tenyerekbe írva,
bégetésünk ne lepjen meg.
Úgy hívnak, hogy birka.
S ha egymás szűrjét
rendjén kitesszük,
legalább amit kifőzünk
magunknak vállaljuk fel,
hogy nem ízlik,
s jelentsük ki, hogy megettük.
Bizony, gyökérből lesz a korona,
perceinket morzsolva
ugyanez fordítva.
Ja. És pont. Elvek?
Füstbe ment lángnyelvek.
Ha meg kedved úgy tartja,
hogy ezen mégis töprengenél,
értő szemekkel és vérző szívvel
járd a temetőket.
Tudd, hogy az anyaföld lélegzik,
és Földanya él. Elér!
És miről nem szól?
A talpnyalásról, úgy, hogy nincs bátorságom lájtosabban fogalmazni. Tehát a keretezésről.
2 hozzászólás
“bégetésünk ne lepjen meg.
Úgy hívnak, hogy birka.”
A bírkák legalább engedelmesek. Egy internetes ismerősöm, akivel korábban egy irodalmi oldalon voltunk, azt írta, – magánlevélben – hogy kellene egy olyan diktáror, aki képes vezetni az országot, aki nem a demokrácia maszlagot hinti, miközben maga is báb. A diktátorról általán rossz benyomásaink vannak, de ezen elgondolkodtam, és szerintem igaza van. Aki előre képes látni, mert van vizója és jó irányba akarja vinni a hazáját, nemzetét, az tőlem lehet diktátor is. Természetesen abban az értelemben, hogy elvárja a rendet, fegyelmet és annak követését, amely mindannyiunk érdekét szolgálja, ámde mindannyian ezt még nem vagyunk képesek átlátni. A birka se látja át, a bírkapásztor jót akar, mert ha a
birka elmarad, elkóborol a nyájtól, végeznek vele.
Szeretettel: Rita 🙂
lidérces, és klassz!
/túlparti