Háborog lelkünk mély óceánja
hidegen süvít decemberi szél
nem melegíti gyertya lángja
teljes erővel tombol a tél
kezünkre kesztyűt lelkünkre páncélt
udvariasságból dermeszt a fagy
üres a tűzhely üres a kvártély
kettesben is csak egymagad vagy
ahogy a fákra friss puha leplet
szitál a mennyből adventi hó
borítsd be védd meg dermedt lelkeinket
vastag meleg puha lágy takaró
elég a zajból elég a harcból
megfáradt ember békére vár
adj egy pici csöppet fényes irgalmadból
vigaszt nyugalmat égi szellemmadár.
2022. december
6 hozzászólás
“elég a zajból elég a harcból
megfáradt ember békére vár”
Így igaz. A kisember, a megfáradt ember nem akar háborút, fájdalmat, gyászt, romokat. Akiknek tele van a zsebük, jobban mondva a bankszámlájuk és a föld négy sarkában ingatlanuk, azok döntenek a fejünk felett.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy ismét – még mindig – olvastál, és köszönöm egyetértésedet.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Gyönyörü ,fájóan szép vers!
A csodaszép formában kifejezett gondolatok
mélysége eléri a lelket!
A címre utaöva:”A legszomorúbb karácsony előtt”
még nagyobb horderejet kap a szomorúság kifejezése!
Hasonlataid remekek!
Különösen megfogott:”kettesben is csak egymagad vagy”
Az ilyen állapot rendkívül tud fájni!
A befejezés egy óhaj,annyira szükségünk van ma rá:
“adj egy pici csöppet fényes irgalmadból
vigaszt nyugalmat égi szellemmadár.”
Nagy elismeréssel gratulálok remek versedre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy ismét nálam jártál. Igen, jól éreztél rá, maga a (Nála c. versben megírt) tény is szörnyű volt, de hogy pont karácsony előtt történt (már elkezdtem készíteni neki az ajándékot), az szinte elviselhetetlenné tette. A karácsonyfa alatt öröm helyett sírás.
Vigasz, nyugalom egy darabig nem volt. De most már túl vagyok rajta.
Köszönöm a dicséretet, örülök, hogy tetszett.
Legyen szép napod!
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona,
….ez a vers a ciklusod egyik leglíraibb, egyszersmind legfájdalmasabb hangú alkotása.
Mélyen átérzi az olvasó minden könnybe csomagolt érzésedet, a kín mélységeit .
Van ezeknek a soroknak egy szakrális jellege ami kiemeli a költeményt a többi közül….talán a szeretet ünnepének varázslata és az isteni kegyelem lopta be magát az érzéseid közé próbálva enyhíteni a szenvedéseidet és ez hallatszik ki.
Ebbe a szent fájdalomba…ami tiszta, havas és csillogó örömmel fürdik meg a lélek mert tudja megtisztul , újra megszületik benne és felépíti önmagát.
Mélységesen megható a záróakkordba szereplő fohász:
elég a zajból elég a harcból
megfáradt ember békére vár
adj egy pici csöppet fényes irgalmadból
vigaszt nyugalmat égi szellemmadár.
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok.
Köszönöm az élményt.
M.
Kedves Napfény!
Jól érezted a fájdalmat, ugyanaz az élmény szülte, amit a Nála c.-ben megírtam, ott konkrétan, nyersen, a maga pőre valóságában, itt már átszűrve, talán ezért lett líraibb. Azt is jól érezted meg, hogy a karácsony közelsége miatt valóban van benne némi emelkedettség, transzcendencia, ahogy te írtad, némi szakrális jelleg.
Mindig nagyon jól érted, érzed a verseimet, fantasztikusan rá tudsz érezni más ember érzéseire, hangulataira, lelkére – ez isteni adottság. Fantasztikus vagy!
Nagyon köszönöm – már sokadszor – szép szavaidat, értő szeretetedet.
Szeretettel:
Dona