(1.)
sötét tekintetekkel van
kitapétázva az éjszakám
álmatlan álmok keserű
epéjével telve a szám
meghallgatatlan imáim
falát élő mementóként
őrzi árnyakkal telt szobám
(2.)
már 2 hete
már 14 napja
már 336 órája
már 20.160 perce
hogy nem írt
már csaknem 3 hete
már 20 napja
már 480 órája
már 28.800 perce
hogy utoljára láttam
már soha többé
nem fogom látni
nem fog írni
múlik percre perc
órákra órák
más értelmet nyert
számomra a szó:
ÖRÖKKÉVALÓSÁG
(3.)
régóta olyan vagyok
már mint a tapló
száraz kemény
kérges és üres
te vetettél szikrát belém
bár már nem vagy
de én még izzok
parázs hó alatt
életem telén
2022. december
6 hozzászólás
Fájdalmas, szomorú sorok. Bizony a szerelem a magasba repít, a boldogság leírhatatlan, de mikor véget ér a másik részéről, a történet 180 fokos fordulatot vesz, a boldogságot felváltja a boldogtalanság és a leírhatatlan örömöt a leírhatatlan bánat.
Megértéssel, együttérzéssel és szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Igen, mindenben igazad van. A magasban repüléstől a sárban landolásig – ez mind a viszonzatlan szerelem. Köszönöm megértésedet, együttérzésedet, kedves szavaidat.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona,
Leírhatatlan fájdalmat ,kétségbeesést, gyötrődést árasztó versed igazi drágakő a fájdalom szépségét megéneklő alkotások között.
Érzékletes költői képek sokaságával fested tele szenvedéstörténeted vásznát: keserű epével teli száj “meghallgatatlan imáim /falát élő mementóként/őrzi árnyakkal telt szobám” .
Az idő üresen vánszorog és minden egyes nincstelenséggel telt pillanat egymás után szüli meg a hiábavalóság érzésének könnyeit.
“múlik percre perc/órákra órák/más értelmet nyert/számomra a szó:/ÖRÖKKÉVALÓSÁG.
Eltöprengtem azon milyen könnyen dobálózunk a szavakkal amelyeknek pedig a súlya lehetetlenné teszi ezt :mint pl az Örökkévalóságé……nyilvánvaló,hogy a gravitáció győz…leejtjük és szilánkosra törik…
Kevesen hajlandóak utána arra,hogy a porban csúszva megkeressék a pici szemcséket és újraragasztgassák belőle a legalább egy napra elegendő pillanatokat…perceket.
Legtöbbször csak a száraz, taplós,kérges üresség marad belőlünk…és itt imádom ahogy megfogalmazod..egy pici szikra amely minden viszontagság ellenére izzik….mert amíg az embernek dolga van a földön…addig égni fog.
Ismét lenyűgöztél.
A kín formáit mesterien rendezgeted a verseidben, ebben főként……. így téve őket halhatatlanná.
Körülölelő szeretettel:
M.
Kedves Napfény!
Értő-átérző kedves szavaid ismét nagyon köszönöm. Elemzéseid mindig felülmúlják a verseket, annyira szépek, maguk is költői alkotások. Nem is értem, hogy van minderre energiád. Köszönöm a szépséges mondatokat, együttérzésedet, szeretetedet.
A Jóisten tartson meg sokáig!
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Már az elsö két sor nagyon megfogott:
?sötét tekintetekkel van
kitapétázva az éjszakám?
A lélek elhagyatottságát;küzdelmeinek,önemésztö
harcainak hátterét mutatja be!
már 2 hete
már 14 napja
már 336 órája és és
A kibirhatatlan várakozást,remémy ébresztgetést ,
álmatlanságot és rengeteg fájdalmat idéznek ezek
a sorok
?már soha többé nem fogom látni?
Egy érzö ;szeretö lélek hihetetlenül fájó elöérzetei!
Csoda szép sorok:
? te vetettél szikrát belém
bár már nem vagy
de én még izzok
parázs hó alatt
életem telén?
Remek írásodra nagy elismeréssel gratulálok!
Fogadd együttérzésemet!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Igazán köszönöm, megtiszteltetés számomra, hogy újoncként, laikusként /nem vagyok költő, nem is leszek, nem ácsingózom ilyen babérokra/, egy, a felületen régen jelen levő, jelentős alkotó tartósan figyelemre méltat, sőt, ilyen szép méltatást ír.
Értő-együttérző szavaidat, a dicséretet nagyon köszönöm.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!