Fáj a búcsú, de nem az elválás,
Szép volt, jó volt, még sincs bennem megbánás.
Láng nélkül a parázs hamar kialszik,
Szerelem nélkül a szív csak megalkuszik.
Szokatlan a gondolat, hogy egyedül vagyok,
Bár szívemben a szerelem még halványan ragyog.
A remény szikrái egyre bátrabbak,
Lángolhat még lelkünk, ha újra láthatlak?
Szerelmünk friss tüzét már tudjuk-e okosan táplálni,
Hogy erdőtűz ne legyen, ne kelljen újra hátrálni?
A lángokat nem fékezve, jó irányba terelni,
Hol minket csak felhevít, de nem fog felemészteni?