Versek a koszorúban:
1-2. Mi lennél gyermekem?
3. Elmúlt idők emlékei
4. Ilyen vagyok – Rokkantak fohásza
5-10. SORSOK
11-13. SÉRÜLTEK SORSA
14. Ima lelki békességért
15. Mesterszonett
*-*
1. MI LENNÉL GYERMEKEM?
Fáj az anyai szív, fájdalom marja,
szívében dúl kegyetlen sorsa,
lenne most valaki, ’ki ápolja,
mi lenne, ha megszületett volna?
Szíve alatt hordta, sorsa nem hagyta,
hogy világra jöjjön háború alatt.
Könnyes szemmel ágyában gyászolja,
gyötrelme nem múlt, múlnak a napok,
nincs, ki elsiratná a nagy bánatát.
Kínjai gyötrik, de minden hiába,
hosszú hónapok, kegyetlen éjszakák
már örökre övé marad fájdalma.
Így múlnak a napok egymás után,
gyermeked vissza nem tér soha már!
2.
Gyermeked vissza nem tér soha már?
Nincs vigasza, meddig siratja anyja,
minden hiába, nem múlik fájdalma…
Nyugovóra vár, szeme lezárva,
végre elalszik, s akkor az ablaknál
libben a függöny, belép a lakásba
meg nem született kisfia. Orcáját
simogatva fölé hajol, vigasztalja.
Te szerettél volna engem, tudom,
nem a te hibád. Szeretlek téged,
emlékedben őrizz meg drága anyám,
soha ne feledj’ engem arra kérlek,
fenn a Mennyekben érted imádkozom
gyógyuljanak sebeid, kedves anyám!
3. ELMÚLT IDŐK EMLÉKEI
Gyógyuljanak sebeid, kedves anyám!
A múltból tör elő, mint kedves emlék
a kép: szőke, fehér babakocsiban
ülő, vidáman kacagó kisgyermek.
Mosolyogva néz fel rám, arca derült,
a szemében vidámság és huncutság.
Kacagása messze hangzik, a szellő
fújja dús haját, de jó volt akkortájt!
Reménykedtünk, szebb és jobb jövőben
hittünk. Visszatekintve sok év után
néha bajokkal kellett megküzdenünk,
de gondokat leküzdve, most itt vagyunk.
Igaz, nem vigadunk, de kellemes
napra virradunk, vigyáz ránk Istenünk!
4. ILYEN VAGYOK. (Rokkantak fohásza)
Arra virradunk, vigyáz ránk az Isten!
Bennem is érző szív lüktet, ami fáj,
– a jó Isten engem teremtett ilyennek –
ha velem gúnyolódnak és bántanak,
s ha nem értenek meg az emberek.
Ne bántsatok, kérlek benneteket,
tudjátok, hogy ilyennek születtem,
kérlek, értsetek meg mindnyájan, engem!
S ha ezt megértitek, boldogan dobog
a szivem! Mindnyájan értsetek meg,
akkor elégedett és boldog leszek,
ha szerettek, megértitek érzésem,
mert akkor jól érzem magam köztetek,
s mindenkinek megköszönöm szépen!
5. SORSOK
Megköszönöm mindenkinek szépen!
Nézi édesanyja kórral született
gyermekét: rövid ujjait két kezén,
ingázó járását, alacsony termetét…
mégis óvja, figyeli szorgalmát…
Orvosa időben figyelmét felhívta,
hogy vele gondjai lesznek, mit várhat.
Megtartotta mégis, ragaszkodott a
már megfogant magzatához. Tudta jól,
rengeteg gondtól, sorsától mit várhat,
nem ijedt meg, nem félt a jövőtől
bízott az Isten irgalmasságában
ragaszkodott magzata létéhez,
orvosa segítségével jött világra.
6.
Orvos segítségével jött világra,
igaz, műtéttel. – Bármit hoz az élet,
– bevált orvosa korábbi jóslata –
mégis örül szép kisgyermekének.
Azt jól tudta, hogy gondjai lesznek,
s több baja a kis súlyú szülöttével,
mint együtt a két nagyobb gyermekével.
Azért ha lassabban is, de növekedett,
más gyermekektől kicsit lemaradt,
mindig igyekezett, aki meglátta
szerette s kedvenc lett a családban.
Abban az időben édesanyjának
dolgoznia kellett, hisz’ akkor még
nem volt sem gyes, sem gyed.
7.
Nem volt sem gyed, sem gyes.
Fogékony volt minden fertőzésre,
vinni kellett mégis bölcsődébe,
szerették őt, de a kiságyuk hideg
volt, nemsokára kórházba került,
ahol a mandulájával megműtötték.
Felgyógyulva, masszív kiskölyök lett.
Nemsokára a Fővárosba kellett
félévenként vele vizsgálatokra
járni, hogy figyelje fejlődését
doktor néni. Nőtt és növekedett,
amit kellett, mégis megtanult mindent,
szobatiszta lett, s háromévesen
mint mások, óvodába mehetett.
8.
Mint mások, óvodába mehetett,
óvó nénije szerette nagyon,
csoportban sokat foglalkozott vele.
Majd nemsokára a fővárosba
került foglalkoztató általános
iskolába. Tanították őket sok
mindenre: nem annyira írásra
olvasásra, különféle munkára,
Vitték őket üzembe, kekszgyárba,
otthon sorolta hányféle kekszet
méregetnek, csomagolnak. Aztán
otthon hallgattuk és nagyot néztünk,
hiszen annyiféle kekszet ismert, és
nekünk sorolta a kekszek nevét!
9.
Nekünk sorolta a kekszek nevét!
Abban az időben gondoskodtak róla,
hogy a sérülten született embernek
is legyen munkája. Iskola után
új intézménybe került, ’hol papírral
és egyéb munkával ők is nyugdíj-
jogosultságot szerezhettek. Arra
gondolva, hogy ne maradjanak le,
fejlődjenek. Szakkörben rajzolni és
színes képeket filctollal festeni
megtanult. Ügyes a keze, szorgalmas,
mindent megtesz, amire őt kérik.
Szeretik, (mert) kedves, szeretetre éhes,
boldog, ha másnak kedvére tehet.
10.
Boldog, ha másnak kedvére tehet,
szeretettel nála mindent elérnek.
Ilyen a szeretet, ezért érdemes
élni. Már ő is felnőtt rokkant ember,
filctollal alkotja képeit, festményekből
kétezer-háromban kiállítás nyílt.
Nem várt siker érte, csodálták színes
képeit, újságokban művészként dicsérték!
Mások által boldogtalannak hitt
ember oly eredményt ért el, melyhez
sokan nem jutnak. – Milyen az anyai
szeretet? – Hogy világra hoztam, sose
bánta meg, a sors engem is kárpótolt:
Velünk a szeretet csodát művelt!
11. SÉRÜLTEK SORSA…
Velünk a szeretet csodát művelt!
Sérült-rokkant magában, rideg bezárt,
sötét szobában miért büntetik?
Semmiről nem tehet! Nem is tudhatja,
hogy miért tették? Nincs rá mentség! Zárva
tartják, és szívtelenül elhallgatják.
Nem evett, nagyon éhes, korog gyomra,
ki hozza majd neki a szabadulást?
Szeme könnyezik, jó embereknek
kellene vigyázni rájuk, de ők nem
törődnek ezzel, hidegek, kőből lett
szívük! Ki tehet ellene, (hogy) született
betegen? Ki gondoskodik most róla,
nincs ereje, nem vigyázza anyja.
12.
Nem vigyázza anyja, nincs ereje
gondozásra, hullnak bús könnyei,
de nagy fájdalmai nem múlnak el.
A fia szabadulhat, az idő eljött,
Jóisten rátekint: megint vigyázhat rá
a mamája, mint kisgyermekkorában
meleg szobájában. Istenostora a
gondozóit rút vétkeikért majd
megtorolja, neki szenvedéséért
elégtétel jár! Kerülnek zárkába
nemsokára, akik így bántak vele!
Jut idő, tetteikért bűnbánatra.
Megbűnhődnek, de ők soha el ne
feledjék, hogy Isten nem bottal ver!
13. IMA LELKI BÉKESSÉGÉRT
Sose feledjék: Isten nem bottal ver!
Lelkem háborog a bántalmakért,
szívem fáj védtelen fiamért, azért,
mert vele úgy elbánt egy gonosz némber:
’mit a kutyájával sem tesz egy igaz
ember. Kegyetlenségét mindenképpen
hasonlóan megtorolnám, ugyanazt
kapja. Ha van egyáltalán lelke,
fájjon neki is, tudja meg, mit művelt
egy magatehetetlen emberrel!
Bánatomban, óh, milyen jó lenne,
ha Égig érő segély-kiáltásom
helyett, leborulhatnék előtted. De
miért kell eltűrnöm mások gonoszságát?
14.
Mért kell mások gonoszságát eltűrnöm?
Megbocsátani kellene nekem, de
ezt sehogy sem tudom megérteni,
mégis csupán ez jár az eszembe’
aki ellenünk ilyen nagyot vétett,
kapja vissza duplán a fájdalomért!
Szenvedek, mert fáj nagyon, amit tett,
nem csak az én, hanem a gyermekem
nyugalmát vette el! Ó, Uram kérlek,
bocsáss meg, ha vétettem ellened,
s védtelen fiam sorsát igazítsd el,
és fogjad mindig szorosan a kezem,
adj erőt, mint eddig, hogy mit rám mértél,
ha nem is türelemmel, de elviseljem.
15. MESTERSZONETT: Sorsok
Fáj az anyai szív, marja fájdalom
gyermeked vissza nem tér soha már.
Gyógyuljanak sebeid, kedves anyám!
Arra virradunk, Istenünk vigyáz ránk.
Megköszönöm mindenkinek szépen!
Orvos segítségével jött világra,
Nem volt sem gyed, sem gyes.
Mint mások, mehetett óvodába.
Nekünk sorolta a kekszek nevét!
Boldog, ha másnak kedvére tehet,
velünk a szeretet csodát művelt!
Nem vigyázza anyja, nincs ereje!
Sose feledjék: Isten nem bottal ver!
Mások gonoszságát eltűrnöm mért kell?
*-*
Készült: 2014. február 23. – május 26. Javítva: 2016. november
20 hozzászólás
Kedves Kata! Lenyűgöző ez a szonettkoszorú, amit itt elénk tártál. Nemes ötvözete az epikának és a lírának. S bár mindkettő, ima is egyúttal, könyörgés az Úrhoz a szebb jövőért, méltó emberi életért! Nagy örömmel és szeretettel olvastam! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Örömmel olvastad a Nagy Művemet. Köszönet a kedves-szép szavakért.
Köszönöm szeretettel:
Kata
Drága Kata!
Minden elismerésem. Már nem is tudom, hány szonettkoszorúdat csodáltam meg, de a csodálatom és elismerésem Téged illet kitartásodért, erőfeszítéseidért, a sok energiáért, amit belefektetsz. Nagyon nagy MŰ, és emelem a kalapom előtted!
Ölellek szeretettel!
Ida
Néhány koszorú van itt is, azonban azok között is van, amit javítottam, de nem mindegyiket, mivel úgy vagyok vele, hogy mindig találok benne hibát. Az igaz, hogy a legnehezebb verses forma, ráadásul mivel én a saját, verseimből alakítom, hiába, hogy pl. vagy elmélkedések, szerelmes versek vagy viccesek kerülnek be egy-egy sz.koszorúba. Aki igazán érti, az egyetlen témát dolgoz fel. Az sem lehet könnyű – egy, legalább ötoldalas verset megírni ebben a nehéz formában. Ezért az utolsó MESTERSZONETTET nehéz elfogadhatóvá tenni, kb. olyan, mintha egy takarítás helyett az aratásnál kellene dolgozni valakinek, nehéz munka.
Megértésedet, kalapod emelését drága Ida, köszönettel fogadom, hálával megköszönöm.
Egyébként a verseimet téma- és abc-sorrendben raktam fel, három kötetben, hogy ne kallódjanak el.
Ezt tettem a novellákkal, s egyéb prózai anyaggal is. Azt a szántás, nehéz fizikai munkákhoz hasonlítottam magamban. De úgy kell nekem.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Emberi ez a versed, mint ahogy az összes többi is az. Csodállak amiatt, hogy mindig van benned tartalék, hogy soha nem adod fel. Jókorát lehet meríteni életigenlésedből, ezt köszönöm. 🙂
Nem koszorú ez, hanem inkább egyedi csokor, amit Finta Kata alkotott. Azokból az érzésekből, élethelyzetekből, amiket megélt, és szeretne általuk másokat is építeni, felemelni, legfőképp lelkileg. Ezért is helyezem egészen más kategóriába ezt a sorozatot.
Köszönöm, hogy legalább olvasóként részese lehetek munkásságodnak.
Szeretettel: Kankalin
Igaz szívvel köszönöm kedves Kankalinka soraidat, mert tudom, hogy a csokor kissé egyedi, hiszen én a saját különféle verseimből alkottam, tehát a téma nem egyféle benne, hanem eléggé szétágazó, ezért nagyon nehéz ezzel a módszerrel egy tökéletes mesterszonettet alkotni. Másként sem könnyű. Mégis én örömmel készítettem.
Azt is tudom, csak úgy lehet élvezni, hogy aki olvassa, úgy tegyen, mint egy szavaló, akkor nem a hibákat figyeli, hanem a tartalomban a szépet, kedveset veszi észre. Egyébként is, minden alkotásomra az illik, azokat örökítem meg, amelyek megtörténtek, tények a környezetemben, családban, tehát a valóságot tükrözik.
Igyekszem mindenfélét megpróbálni.
Köszönettel és szeretettel: Kata
Drága Kata!
Meghatódva és csodálattal olvastam remekművedet! Mindegyik külön-lülön egy gyöngyszem, de így összefűzve ékszer!!!
Elismeréssel gratulálok és szeretettel: Ica
Csak tanulni lehet tőled!
Meghatódva olvastam szép szavakkal illetett dicséretet, drága Ica. Bár a koszorú megszerkesztése sok-sok órát, sőt, napot vett igénybe, mégis tudom, hogy ennek kivitelezése mégsem teljes, de én olyan vagyok, hogy szeretek mindent kipróbálni. A kész anyagot már én is örömmel olvasom, de akik ezt a módszert teljes tökéletességgel tudják, értik, tudom, hogy hibákat is találnak benne. Mégsem bánom, hogy elkezdtem, és igyekszem tovább folytatni.
Ezer köszönettel: Kata
Kedves Kata!
Ez a szonetted számomra egy számvetés a sorsoddal, múltaddal, az életeddel. Úgy érzem egy örök kérdőjel van benned is, hogy vajon "megtettem-e mindent amit meg KELLETT tennem?" Azt, hogy a családod milyen sokat jelent számodra, arról több versedben is tanúságot tettél.
Én mindig csodálattal olvaslak,mert nem sokan tudják olyan szép emberi egyszerűséggel megfogalmazni azokat az értékes gondolatokat amik csak ilyen sokat megélt és sokat tudó emberben születnek mint te vagy.
Jó erőt, jó egészséget és áldásos alkotó energiát kívánok nagy szeretettel:
Judit
Kedves Judit!
Csupa dicséret, amit írtál. Azt nagyon jól megérezted, hogy én írásaimnál semmit sem kendőzök, semmit nem akarok kendőzni, s amit írok, általában megtörtént eset velem, körülöttem, van elég bőven, nem kell szomszédba mennem érte. Én azt a kiváló, korabeli íróktól-költőktől tanultam és utánozom tőlük, hogy érthetően, szabatosan írjak, ne úgy, hogy az én gondolataimat másnak kelljen kitalálni. Nekem azok az írások unalmasak. Ha valamit takargatni akarok, akkor azt nem írom meg. A kérdőjeles mondatod, pontos, és igaz: s azt életem folyamán fiatal koromtól gyakoroltam.
Köszönöm szépen, és én is Neked jó erőt, jó egészséget és áldásos alkotó energiát kívánok nagy szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nem tudom eléggé jól kifejezni, mennyire csodállak, nagyra tartalak. Tanulom tőled a szeretetet, emberséget, hitet, és sok minden mást. Szívből gratulálok a szonettedhez is, a tetteidhez is!
Láttam a fiad rajzait. Add át neki is a gratulációmat! Művészet az, amit létrehozott!
Szeretettel:
Ylen
Kedve Ylen!
Köszönet érte, hogy érdekelnek az alkotásaim. Főleg a Szonettkoszorúkat én is még csak gyakorolom, tudom, hogy akik pontosan értik, találnak bennük biztosan több hibát is. Mindegy. Nekem is tetszik, amikor magam leginkább hangosan "elszavalom" – ki merem írni, hogy tetszrnek nekem is. Ha az időm engedi, még tudom fényesebbre csiszolni.
Fiam rajzaival kapcsolatban is köszönet, hogy Neked is tetszenek. Amikor először egy hozzáértő azt mondta, hogy művészet, én csodálkoztam rajta. De én is mindig gyönyörködöm benne, egyik szobám fala tele van a festményeivel, és mindig élvezettel nézegetem, sosem unom meg. Átadom neki a kedves üzenetet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Azt hiszem ez a mű az élet, de leginkább a lelked szonettje.
Őszintén csodállak érte, és szívből gratulálok.
Szeretettel: feri
Kedves Feri!
Remekül összefoglaltad, amit gondoltál a szonettkoszorú tartalmáról.
Hálásan és szeretettel köszönöm minden szavad:
Kata
Kedves Kata!
Többször is elolvastam remekedet. Látod, én meg ilyet nem tudok írni! Megrázó, szép és az életed "összefoglalása". Sok bánattal kellett megküzdened…Sajnos én nem láttam a fiad rajzait, hol lehet megnézni?
Köszönöm, hogy az "életed részese" lehettem, köszönöm e megrendítő vallomásodat! Szeretettel: hundido
Kedves Katalin!
„Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtár „polca”: http://www.mek.oszk.hu oldalon”
két kötet szól róla. 1. Gyermekem: Attila címen, abban fiatal életét és rajzkiállítását írtam le. A 2. kötetben a képei, Attilám élete és munkássága címen.
A könyvtárban névsorban a sor elején mindjárt a negyedik kötet. Finta Kata névvel lehet megnyitni az oldalt. Írói munkásságomat saját születési nevemen kezdtem, mint itt, a Napvilágnál.
Célom a szöveggel az volt, leírni, mi történt, amikor a korábbi nagyon jó vezető nyugdíjba ment, onnan sürgősen véglegesen elhoztam. Másik cél: hogy Attila képeit valahol megörökítsem, hogy azokban mások is gyönyörködjenek.
Tehát a képeit ott lehet megnézni, korábbiak pedig az én rekamiém fiókjában vannak, amiket nagy fehér lapokra kettesével raktak fel a kiállítására, és még a kis szobánk falán is két sorban sorakoznak, naponta élvezhetem, olyan szépek.
Köszönöm kedves szavaidat: Kata
Katám! Ismerem történeted melyet itt most gondosan elénk tártál. Mégis akaratod, szereteted, erőssé tett, hogy tisztességgel tedd a dolgod. Az anyai szív képes erre. Meghatóan nagyon értékes szonetted így karácsony táján még nagyobb odadó szeretettel olvastam és gondolok Rátok. Áldott Ünnepeket kivánok. remélem én is hamarosan meggyógyulok. Puszillak Benneteket. Éva
Évikém!
Igen, itt is fel van téve az a bizonyos történet, mit műveltek Attilámmal.
Örülök, hogy tetszett a szonettkoszorúm, Szívvel-lélekkel készült. Én is sokszor gondolok Rád, köszönöm a ünnepi jókívánságokat.
Én is szeretettel kívánok Neked és szeretteidnek boldogságos szép karácsonyi ünnepeket és egészségben, szeretetben kellemes, gazdagabb újesztendőt kívánok.
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen.
ÁLDOTT ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!
Kedves Szabolcs!
Köszönöm, hogy itt jártál és elolvastad a hosszú koszorút.
Köszönettel a jó kívánságokért is.
Kívánok áldott, békés, karácsonyi ünnepeket és gazdag, munkádban sikeres Újesztendőt Neked és szeretteidnek: Kata