[FULL CONCERT]
A cselló nőnemű hangszer
nekem asszony
asszonynak férfi
akit
imádni kell
leborulni hangai előtt
húrjai
a szíveddel zengnek
s szállnak fel az égbe
adaggio és vad dobpergés is
kitelik tőle
és
nyugalom és béke
füvek fák szelídsége
s lázas szerelmi pompa
kín keserv
sikoly
s magány
ami
vár az utcasarkokon
hogy átöleljen
titokban neked rontva
nincs megváltás
csak könny
zuhog az eső
Isten tán téged sirat
ha rádtekint
odafönt
6 hozzászólás
Szia István!
A két csellista, Luka Šulić és Stjepan Hauser, fantasztikus a játékuk, én is nagyon bírom a srácokat. A vers is sokatmondó. Benne van minden érzelem, amit a zenéjük kiválthat.
Gratulálok!
Szeretettel,
Ida
Kedves István!
Remek vers. Ahogy összefonódnak benne a zene által kiváltott érzések a szavakkal megnevezettekkel, egészen kiváló. Főleg, ahogy a végére egyre személyesebbé válik a vers.
Üdv: Kati
Szia, jó gondolatok, szép mozzanatok. Ha hallgatnál rám, javíttatnád a lebhorulni szót. Na meg van vesszőhiba is…
Áron
Köszönöm nektek kedves szavaitokat!
Aron mi ndjért kijavítom , vesszőket szándékosan nem használtam
István
Csak azért írtam a vesszőket, mert hol van, hol nincs… Érdemes vagy teljesen elhagyni, vagy mindet betenni. Van az a megoldás is, hogy a sor végére esőket hagyjuk el, de az a legritkább.
Áron
Kedves István!
Az előbbi hozzászólásomban nem akartam a kákán is csomót keresni, de mégis megérdemel ez a vers egy kis javítást. A sziveddel helyett: szíveddel. És ha nem használsz vesszőt, akkor a füvek, fák, ill. a kín, keserv közé sem kellene tenni.
Üdv: kati