20. SZONETTKOSZORÚ: Tréfás versek

Versek:
Dühöngök magamban
Alkotjuk a rendeleteket
Árvízről elmélkedem
Adjon a Jóisten…

1. Dühöngök magamban, férfiak „dicsérete”
Dühöngök magamban, szitkom szerteszórom:
nyugalmat nem lelek, még ha fekete
felhőből sújt rám mennydörgés, meg nem
hátrálok, még akkor se panaszkodom!

Dühöngök, de sosem jajgatok, ha
netán felgyúlna a ház. Kérdik tőlem:
mi baj van? Mert hangosan belesírok
csak úgy, a keserves nagyvilágba!

Persze, tudom, sok a baj mindenhol,
ha beteg a gyerek, vagy más baja van,
kinek van kedve dalolni olyankor?

Úgysem segít senki, nagy a gondom,
ha kedves párom részegen jön haza,
mert pálinkát vedelt a kocsmában.

2.
Pálinkát vedelt, s haza jött ittasan.
Otthon fújtatott, ittasan, dühöngve,
mint kinek teljesen elment az esze,
átkot szórva, káromkodva durván.

Míg józan lesz, rá sem ismer senki.
Igen, otthonában mérges, ha részeg
dühöngve, dúl-fúl, bosszút lihegve.
öli mérge tombolva majd’ napestig.

Köztudott, milyen a részeges ember:
goromba és dühöng, mint ki megőrült,
nem ért semmi máshoz, ha hazamegy

azt vitatja, hogy ő józan, s nem részeg,
mert tökéletes ember! Azt azonban,
hogy milyen a nő lelke, nem érti meg!

3.
Sosem érti meg, milyen a nő lelke!
Mert ha tudná, finoman közeledne
hozzá s szívhez szólóan bánna vele,
akkor az eredmény békesség lenne!

Nő lelke olyan, mint angyalmuzsika,
mint egy szelet finom fehér kenyér,
s nem félve, ő szeretve közeledne.
Ezért úgy bánjatok kedves férfiak

a nőkkel, mint egy szép nyíló rózsával
nyáridőben, mert azután rátok nem
felfuvalkodott, harcias boszorkány,

hanem kedves és szelíd angyal várna!
Váratlanul egy férfi elém lépett,
tenné a szépet, az kellett hallanom?!

4.
Mit kell hallanom, tenné a szépet,
s engem édes asszonyomnak nevezett,
máskor meg viharzó fergetegnek és
kegyetlennek! Ah, tőled miféléket

hallok én?, hiszen nem ismerlek, azt sem
tudom, milyen szív dobog tebenned,
s kebledben hízelgő szók helyében
lehet, hogy érzésed felém kegyetlen!

Mondd, ki tekinthet be férfi lelkébe?
Hamis szó mind, amit kimondanak.
Engem már átráztak, nem hiszem el,

mert hittem a mézes bókoknak, és
hízelgő szóknak, ezért nem is egyszer
csalódnom kellett. Mért higgyek én nektek?

5. Alkotjuk a rendeleteket
Csalódnom kellett. Mért higgyek én nektek?
Sürgés-forgás, nagy a zsivaj nap-mint nap
gondolkodni se lehet Lufi-honban,
még ha száz kezünk lenne kettő helyett,

s józaneszünk lenne, még akkor se
érnénk a sok-sok teendő végire.
Hogy is jutna idő nekünk mindenre?
Saját bajok úgy lefoglalnak, ránk sem

gondoltok! Nemsokára meglátjátok,
minden lesz, de arra még várakozni
kell. Higgyétek, hogy mi kell nektek, tudom!

Százával alkotunk rendeleteket,
nem úgy ám, mint a lusta elődök!
Ezt szájat tátva hallgassátok meg!

6.
Ezt szájat tátva hallgassátok meg:
A sok-sok rendelet dönti el, mi kell,
ők rágódtak rajta, mi bizton tudjuk,
a népnek! Alaptörvény megszületett,

az elavult Alkotmány helyett! Majd
meglátjátok, egyből jóra fordul a
világ! Aztán azon igyekszünk, hogy
erősítsük meg a királyt, aki majd

Sándor-palotában székel, tökfején
hordaná a Magyar Szent Koronát!
A sok-sok kisherceg, meg hercegnő

a palotában növekedhet, s mulathat
vidáman! Nektek ennyi jó nem elég?
Kuss, ti hálátlan népség! Nem halljátok?

7.
Csendet kérek! Kuss, ti hálátlan népség!
nektek ennél több nem jár, legyen elég
az új világ, mert ünneplésből mindig
lesz elég, a zászlókat lengessétek,

vonuljon utcára az egész nyáj!
Járjátok az utcákat, éltessétek
a királyt, lepjétek el a tereket
s kiabáljatok, amennyit akartok!

Ne sajnáljátok a torkotok! A sok
dicséret-éljenzés kell a királynak!
Éjjel-nappal az jár a eszében csak,

hogy nyáját ellássa minden jóval.
S ti kedves ifjak csak vigadjatok,
mért is kéne nektek dolgoznotok?

8.
Vigadjatok, mért kéne dolgoznotok?
Munka már elavult, s nagyon fárasztó!
A papátok ád néktek pénzt egy szóra!
Ajánlom: csak a diszkóba járjatok!

De ha néki sincs a bukszájába,
mehettek a bús p…-ba! Soha ne
unatkozzatok, mert legolcsóbb a
szerelem, ti csak szórakozzatok a

lányokkal, ha velük együtt hálnátok
mulassatok, ahhoz pénz sem kell,
és még sok-sok kisbabát csinálnátok,

a nemzet száma gyarapodna, ne csak
romák legyenek sokan! Félni nem kell,
gyerekeket felneveli a nemzet!

9.
Gyerekeket felneveli a Nemzet!
Igaz, nincs hol dolgozni, mert bezártuk
a gyárakat, amit multik nem bánnak,
majd ők elmennek, ha nem megy nekik.

Mindig lesznek balfácánok, akiknek
jó lesz az új világ! Hajrá ifjúság!
Ne higgyetek az ellenségnek, hogy
mi semmit sem csinálunk, de a silány

munkához is sok idő és nagyon sok
ember kell! Mi dolgozunk csendesen,
alkotunk új rendeletet, mert soha

nem elég! Kivisszük az Unióba,
ahol majd nagyvihart csinálunk! Így kell
kormányozni: zavarosban halászni!

10. Árvízről elmélkedem
Kormányozni? Zavarosban halászni!
Ki tudja, milyen volt január? Április
meleg volt, Orbán napján dideregtünk.
Furcsa nyár jött, elbánt velünk az idő;

volt okunk bőséggel dideregni, mert
vártuk a jó meleget, de hozott
zord hideget. Elmúltak a fagyos-
szentek, mert június hó következett.

Medárd jól megijesztett, neve napján
eső esett, ijesztgettek záporok-
zivatarok, eső hullott negyven nap,

dörgött az Ég, és villámok csapkodtak.
Lett is ennek eredménye: a folyók
megteltek, a vén Duna is megáradt.

11.
Folyók megteltek, a Duna megáradt!
Bánatkönnye olyan sok lett, magából
kiborult, nem fért bele az áradat,
teltmederrel hazánkba tört haraggal,

ártatlanok, s bűnözők között se
válogatva, egyenlően büntetett.
mert ez minden embernek intelem
sorsot elkerülni nem lehet, erre

figyelmeztette (2013-ban) az embereket:
a kegyetlen tettekért egyenlően
mindenkinek fizetni kell; figyelmet

felhívni, mert az a dolga sorsunknak.
Ezért volt ilyen tavasz, s ilyen nyár,
a sorsunktól ezután mit várhatunk?

12. Adjon a Jóisten
A sorsunktól ezután mit várhatunk?
Adjon Isten mákos rétest, bort, búzát
és békességet, eleséget, finom
italt, egészséget és jobb világot!

Sose érjen nagy betegség, szíved
legyen tiszta s hűséges, érjen öröm,
jólét-bőség, minden napod legyen
békés. Adjon Isten szép szerelmet,

kedves mátkát a vőlegénynek, legyen
mindig meleg otthon és hűségük meg-
maradjon. A földekre adjon Isten

napsütést, langyos esőt. Sok fű nőjön
réteken, hogy a gulya legelhessen.
Adjon tejet bőségesen a tehén.

13.
Adjon sok tejet a tehén, s legyen
mellé puha kenyér, búzaföldön bő
aratás, lisztből fonott-kalács süljön.
Jó termőföldet adjon a népnek,

Ahol megtermeli az élelmet, a
kertben teremjen burgonya, paszternák
és sárgarépa. Udvarokban kacsa-
liba, sok baromfi kapirgáljon, a

tyúkanyó sok tojást tojjon, abból
gyerekeknek készüljön lágy-tojás, a
disznóól legyen tele, sok vacsora

lesz belőle; a kolbász egészséges,
lila-hagymával jó étek. Adjon az
Isten derék legényt a kedves lánynak.

14.
Adjon Isten jó legényt kedves lánynak,
szorgalmas szülőknek gyermekáldást,
gyerekeknek jó szülőket, kik jóra-
és tisztességre nevelik majd őket.

Gyerekek tanuljanak, fogadjanak
szót szüleiknek. Legyen munkájuk,
mire felnőnek. Sok pénz gyűljön a
buxába, legyen minden családnak

elegendő reggelire-ebédre,
és vacsorára! Jó Isten segítsen,
hogy a hazában senki ne éhezzen!

Adjon Isten meleg szobát, tiszta
ruhát, egészséget, eleséget, bort,
búzát, a hazában meg békességet!

*

5. MESTERSZONETT – Tréfás versekkel

Dühöngök magam, szitkom szerteszórom:
A férj pálinkát vedelt, s részegen jött.
Nem érti meg, milyen a nő lelke!
Mit kell hallanom, tenné a szépet!

Csalódnom kellett. Mért higgyek én nektek?
Ezt szájat tátva hallgassátok meg:
Csendet kérek! Kuss, ti hálátlan népség!
Vigadjatok, mért kéne dolgoznotok?

Nemzet neveli fel a gyerekeket!
Kormányozni: zavarosban halászni!
Duna megáradt, a folyók megteltek!

A sorsunktól mit várhatunk ezután?
Adjon Isten jó legényt kedves lánynak,
bort, búzát, hazában meg békességet!

**-**