21. SZONETTKOSZORÚ: Vicces vidám versek

Versek:
Jót enni, vagy megpihenni
Megtaláltam apámat
Forró nyár
Tél búcsúzó
Szegény poéta
Hétfő reggel
Húsvéti vígasság
Dallam

1. JÓT ENNI VAGY MEGPIHENNI
Lakomához sok pénz kell, mit főzzek hát,
ezerből? Ha öntözöm vörös borral,
juhtúróval, főzhetek jó puliszkát.
Ó-pusztai cigányzene halkan szól,
a drótostót levette a bocskorát,
kályha melegíti. Mákos rétest süt
nagyanyó, unokái nevét áldják,
egy hadsereg! Rigójancsi is sült!
Ezután majd fütyülünk, mert jóllaktunk,
nem éhezünk, jobban megy a tanulás,
ez lesz nekünk az áldás! Kiabáljunk
ajánlották: ordítani nem szokás!
Válságban keresni munkát jó lenne,
a kasszába pénzt hozna meg kenyeret.

2.
A kasszába kenyeret meg pénzt hozna.
Futószalag jó lecke, könnyű rajta,
dolgozni, ragaszkodnak hozzája!
Forró ólom rossz gondolat! Mi hajtja?
Mi is emberek vagyunk! Kiabálunk
nagyokat, értsék meg, hogy mit akarunk:
vágyainkért dolgozunk! Sokan vagyunk,
jót akarunk, hallják meg a hangunk!
Míg lehet, gyertek közénk, üsse bánat,
fiúk-lányok, velünk maradjatok.
Nagy a gondom: nem tudom, mit tegyek?
Gondolkodom: most hol vannak a nagyok?
Magamra hagytak, jól végeztem munkám,
egyedül vagyok most, mindent bejártam.

3. MEGTALÁLTAM APÁMAT
Egyedül vagyok most, mindent bejártam.
Elmondom nektek, hol járkáltam este:
kis-faluba mentem keresni apám,
ajtaja zárva, ablakán belestem.
Csak álltam ott, ilyenkor mit tegyek?
Sétáljak egy keveset? Ballagok a
járdán, utcában futkostak gyerekek,
libát terelt egy kislány, vesszőt tartott
kezében, dúdolgatott magában.
Otthon etette az éhes libákat.
Lassan beesteledett, lement a Nap,
gyerekek hazafelé elfáradtak,
lassan elcsitultak vacsora után,
míg apukák siettek a kocsmába.

4.
Az apukák siettek a kocsmába.
Falu közepén áll a híres kocsma,
benne egy meggörnyedt vézna roma
a rozoga hegedűjét nyúzza.
Többen már be se férnek a terembe,
meglett férfiak az asztalok mellett
borral telt poharakkal kezükbe’,
pityókásan koccintgatnak nevetve.
Benézek az ablakon, hallgatom a
muzsikát, s kit látok ott, mit gondolnak?
A nagyterem közepén az én apám,
kezében egy telt pohárral, kalapja a
fején félrecsúszva, cigányzenére
vidáman csárdást jár egy menyecskével.

5. FORRÓ NYÁR
Vidáman csárdást jár egy menyecskével.
Ránk sütött a nyárreggeli napsugár,
árnyék után kutatunk. ásványvizet
kortyolunk, azzal oltjuk szomjunkat.
Napsütéstől szenvedünk, az ásványvíz
nem oltja a szomjunkat, nem tudhatjuk,
mit tehetünk? Azt mondom: vetkezzünk
pucérra, mártózzunk a hűs tóba', ha
nincs a közelbe', egy kádba mártózz be,
friss vízben lubickoljál, jeges-teát
kortyolgassál. Sokan szenvednek éjjel,
hőtől izzadnak ébren. Kérditek mért
éget úgy a nap téged? Erre választ
nem tudok, ajánlom a ragtapaszt.

6.
Választ nem tudok, ragtapaszt ajánlok.
Befoltozzuk az ózonlyukat, ha már
egyszer elrontottuk, tudd: a napsugár
gyilkosság! Valóban, már igazság!
Napozz reggel tízig, nem árt bőrödnek,
majd bújj el, s mosdjál hideg vízben! Ha
nincsen egyéb dolgod, árnyékos helyen
nyugágyban pihenjél! Van, aki inkább
esőt vár, de azzal is baj van már.
Utat az ár ellepte! Azt hallottam,
ha ez így megy sokáig, vízben járunk
bokáig! Házak úsznak nagy árban,
sokan sírnak fedél után. Hiába
minden, ár nem áll meg a határnál!

7. TÉL BÚCSÚZÓ
Hiába, ár nem áll meg a határnál!
Örülök, mint egy kamasz, nemsokára
eljő a tavasz, rövid szoknyámban
sétálok, jól esik a napsugárban
fürdőzni hajnalban, virággal a
kezemben köszöntnek, közeledik a
nők napja, ünnepel a fiúk hada.
Kapunk csókot, örülünk a bókoknak
és csokornak, remélem, hogy sógorom
nem feledkezik meg rólam, nekem hoz
csokoládét, friss teát. Nemsokára
itt a tavasz, kinézek az ablakon,
virradatkor harmatcseppek, sok virág,
s úgy fáj a szívem, jaj!, de nagyon fáj!

8. SZEGÉNY POÉTA
Úgy fáj, jaj!, de nagyon fáj a szívem!
Kinek nincs munkája, üres bukszája.
Csak a dohány marad neki, amivel
pipáját tömködi, rágyújt és szívja,
merengve a füstjét figyeli. Pipa
füstje gomolyog, a hideg szobába’
füstkarikákat nézi álmodozva,
s a füsttől sajna’, kiürül az agya!
Lassan jő az alkonyat, a poétánk
jövőjét füstkarikák fölborítják.
Gondolkodik, mit tegyen? Se munkája,
de pénze sincsen. Jó ötlet villan az
agyába, hogy felkínálja verseit,
de azok nem kellenek senkinek.

9.
De a költemények nem kellenek se
kiadónak és senki másnak, ezért
versei a fiókjában hevernek,
pedig a kasszába pénzt és élelmet
hozna. Poéta sorsának ezzel vége!
Indulhat koldulni, kukát üríteni.
Leverten bandukol már hazafelé
a fűtetlen lakásba, dideregve,
ahol őt senki emberfia nem várja.
A lakása ajtajában is, csak a
doromboló macskája és hűséges
kutyája várja, hiszen ők éhesek
s azért dörgölődznek hozzája ilyen
szorgalmasan, mert étket várnak tőle!

10. HÉTFŐ REGGEL
Dörgölődznek, mert étket várnak tőle.
Jobb volna heverni még, paplan alatt
lustálkodni, mint hidegben fölkelni!
Fordulok s érzem a kávé illatát,
aztán félredobom a paplanom,
fel kell kelnem, hétfő van! Két karommal
nyújtózom, utána majd zuhanyozom.
Konyhában jól esik a meleg pára.
Ki vetne meg azért téged, ha néha
időd lenne huncutkodni jó néked.
Mit csinálnál? Hancúrozzál nyugodtan,
én azonban kávét főzök, tejjel-
édeskével ízesítem, ezért nem
éhezek', hozzá kalácsot is kenek'.

11.
Nem éhezek', hozzá kalácsot kenek'.
Milyen idő lesz vajon? Kinézek az
ablakon. Felöltözök’, igyekezek’!
Irodában munka vár, kollégáknak
köszönök, majd a gépem kinyitom,
s körülnézek az interneten. Onnan
átnézek a Napvilágra, kell tudnom,
hogy mit olvashatok ma délután?
Aztán megnyitom Rudy lapját, számat
tátom attól, mert olyan sok mindent
találok ott, egész nap olvashatok
s válogatok, kották- versek-dalok közt
halmokban dúskálok, milyen jó, ha száll
a dallam, a lelkemmel együtt szárnyal.

12. HÚSVÉTI VIGASSÁG
A dallam együtt szárnyal lelkemmel…
Kedves fiúk-lányok készülődjetek,
Húsvét hétfőjén nagy locsolkodás lesz.
Ifjak, ti ünneplő ruhát ’öltsetek,
s lányok, szeretettel őket várjátok
csinos öltözékben, mosolyotokkal.
Ha rózsavíztől átázik ruhátok,
hamar megszárad, azt se bánjátok.
Fogadjátok vendégszeretettel az
öntözőket, biztassátok bátran
jó kedéllyel, locsoljanak az ifjak
illatos rózsavízzel. Egem mindjárt
öröm tölt el, mert szeretem illatát,
nem zavar, ha elromlik a frizurám.

13.
Nem zavar, ha elromlik a frizurám.
Vendégeket ültessétek terített
asztal mellé, rajta tálalva várjon
a sonka, mellette piros tojás és
finom itóka! Milyen sok ifjú
lépte át küszöböm, örömmel láttam
a kedves locsolókat, nekik szépen
megköszöntem. Arra nem gondoltam,
teljes bizonnyal mondhatom, örömmel
fogadtam, hogy egy délceg fiú nekem
forró csókkal vallott szerelmet, engem
meglepett, de oly’ jólesett, szóhoz se
jutottam! Talán lehet ebből lagzi,
mert úgy látom, komoly ifjú Lajcsi!

14. DALLAM
Lehet lagzi, mert komoly ifjú Lajcsi!
Álmomban nem muzsikált a hegedűm
vonója, kottáztam és dalt írtam!
Itt a tavasz, kabátomat letettem,
megforgattam görbebotom, ledobtam
a sáros csizmám lábamról. Hallgattam
jókedvemben muzsikát, mélyhegedűm
húrjai elszakadtak, elsirattam
éjszaka, épp’ éjfélt ütött az óra.
Hegedűm vonója a kezemben,
felébredtem, s keltem kakasszóra,
csendesen még a húrokat pengettem,
s dúdoltam a dalom. Elkészült a
magyar nóta, erre vártam rég’óta.

15. MESTERSZONETT, Vicces- vidám versek
(Készült: bejárva a verseket)

Lakomához sok pénz kell, mit főzzek hát,
A kasszába kenyeret meg pénzt hozna.
Egyedül vagyok most, mindent bejártam.
Az apukák siettek a kocsmába,
Vidáman csárdást járnak menyecskével.
Választ nem tudok, ragtapaszt ajánlok.
Hiába, ár nem áll meg a határnál!
Úgy fáj, jaj, de fáj a szívem nagyon!
Költemények nem kellenek senkinek.
Dörgölődznek, mert tőle étket várnak.
Nem éhezek', hozzá kalácsot kenek'.
A dallam együtt lelkemmel szárnyal.
Lehet lagzi, mert komoly ifjú Lajcsi!
Kész a magyar-nóta, vártam rá rég’óta.

*.*-*.*