23. Szonettkoszorú – Ilyen vagyok

Rokkantak fohásza – Mesterszonettel

Versek:
Ilyen vagyok
Rokkant ember
Mért bántanak?
Mért fáj a szív?
Kisgyermekem Ima lelki békességért
Tékozló gyermeked
Újra kéne születni
Sérültek sorsa
Megoldás

1. ROKKANT EMBER FOHÁSZA
Ilyen vagyok. Ilyennek születtem,
engem Jóisten teremtett ilyennek.
Fáj érző szívem, ami lüktet bennem
ha bántanak, gúnyolódnak velem,
ha nem értenek meg az emberek.
Ne bántsatok, kérlek benneteket,
tudjátok, hogy én ilyennek születtem!
Mindnyájan értsetek meg engemet.
S ha megértitek, akkor szeretettel
dobog az én szívem! Értsetek meg,
mert boldog vagyok és elégedett,
érzésem megértitek, ha szerettek,
s mindenkinek megköszönöm szépen,
mert jól érzem magamat köztetek.

2. MÉRT BÁNTANAK?
Mert köztetek én jól érzem magam,
Nem értem, mért bántanak, mindig egem
bosszantanak! Bosszúálló nem voltam,
én inkább jóakaró vagyok. Jártam
sűrű sötétségben oly’ utakon…
könnyű eltévedni kis csónakon
nagyon, visszajutni már csak vakon.
Én nem sajnálom a fáradságom,
megélhetem, körüljárom mégis
azt az időt, amikor ide jönnek
segíteni, akkor kell majd együtt
imádkozni, a sorsot megsiratni.
Ha Jóisten imánkat meghallgatja,
nehéz létünket megvigasztalja.

3. M’ÉRT FÁJ?
Isten a létünket megvigasztalja.
Miért fáj a szív, ha elhagyja valaki?
Miért fáj akkor, ha valaki megbántja?
Miért fáj a szív, ha marad egyedül?
Miért fáj nagyon, ha senki nem szereti!
Miért fáj olykor, ha magában gyötrődik?
Miért fáj akkor, ha lenézi valaki?
Miért nincs vigasz, ha magában sír a szív?
Miért fáj, ha senki nem érzi fájdalmát?
Mért nem keres vigaszt, ha egyedül van?
Miért fáj a szív, ha látják a fájdalmát?
Gyógyítsa mindenki fájdalmát maga.
Nézzen mélyen lelkébe, mert a szívet
óvni kell, mert a szív egy érző szerv!

4. KISGYERMEKEM
Mindig óvni kell, mert szív érző szerv!
Totyogó gyermek anyja szemefénye,
csillogó szemébe’ benne a lélek,
mosolya a szülők reménysége,
csöppség kacagása család öröme
kicsi gyermek drága kincs, szeretetre
mindig éhes, boldogsággal telve,
nemsoká szemünk fénye lesz belőle,
idő múlik, suliba jár, növekszik,
ha jól tanul okos lesz, lányokkal
ismerkedik, majd szerelembe esik,
legény s felnőtt lesz nemsokára,
szülőktől elköltözik, ha férfi lesz,
majd édesanyja várja szeretettel.

5. IMA LELKI BÉKESSÉGÉRT
Majd édesanyja várja szeretettel.
Lelkem háborog a bántalmakért,
szívem fáj védtelen fiamért, azért,
mert vele úgy elbánt egy gonosz némber:
amit egy igaz ember kutyájával
sem tesz. Kegyetlenségét ugyanúgy
megtorolnám, ő is ugyanazt kapja,
amit tett, ha egyáltalán lelke van,
fájjon neki is, tudja meg, mit művelt,
egy magatehetetlen emberrel.
Nagy bánatomban milyen jó lenne,
ha a Jóisten rajtam segítene.
Hálával leborulnék előtte, mert
szeretném érteni, tűrnöm miért kell?

6.
szeretném érteni, tűrnöm miért kell
mások gonoszságát? Érteni szeretném
megbocsátani tudnom kellene,
de nekem csakis az jár eszembe,’
hogy ’ki ellennünk ilyen nagyot vétett,
kapja vissza duplán a fájdalomért!
Szenvedek, mert fáj nagyon, amit tett,
hogy gyermekem nyugalmát vette el
nem csupán enyémet. Óh, Uram kérlek,
bocsáss meg, ha vétettem ellened,
védtelen fiam sorsát igazítsd el,
és fogjad mindig szorosan a kezem,
mint eddig, adj erőt, hogy mit rám mértél,
ha nem is türelemmel, elviseljem.

7. TÉKOZLÓ GYERMEKED
Amit rám mértél, el kell viselnem,
nem törli le szemedről a könnyet
ha bánatos arcod nézi Örömmel,
kedvét leli, ha a harcod vesztes lesz,
mindent megtesz azért, hogy könnyezzél.
Hogy miért teszi jó érzéssel mindezt?
Gyermekként a lelke vérzett sebekből,
nem mostoha, mi az, ami mégis
őt ennyire elvadítja és bántja?
Büntetés a sorstól, más nem lehet,
megbocsáss gyermekemnek, még ártatlan!
Istenem kérlek, ne büntessed szegényt.
Mi más lehet, vagy hibás gént örökölt,
de segítség mindig jő, ha kéred!

8.
A segítség mindig jő, ha kéred
ne feledd, oszlasd el rossz kedved.
Hit-remény-szeretet éljen benned,
meglásd, mindjárt javul a kedélyed.
Családodban is helyre áll a béke,
ha lelketekben nyugalom s szeretet
befészkel. Isten irgalmas, mindig
segít, ha elég az akarat bennetek.
Ha szeretet érzése a szívedből
árad, ott marad tenálad örökre
az életed végéig. Megváltozik még
körülötted minden, kérlek hidd el!
Nézz az Égre, mindig bizakodjál,
oszlik a felhő, rád süt a napsugár.

9. ÚJRA KÉNE SZÜLETNI
Oszlik a felhő, rád süt a napsugár.
Úgy volna jó a világra születni, ha
életemet újból kezdhetném úgy,
figyelve a leélt mindennapokra.
Élni úgy fegyelmezetten kellene,
mint katona, nem pedig elkallódni
semmibe, kúszni magasba, felfele,
minden szépet hamar megismerni,
minden ismert kétséget elfeledni.
Ha az életem átélhetném újra,
sosem volnék szerény, mint az eddigi
életemben, úgy, mint a kukába
kidobott elszáradt ibolyacsokor,
minden értékem bemutatnám bátran.

10.
Bátran bemutatnám minden értékem,
felfedném tehetségem, minden erényt,
tudást, de magamba sosem ásnám el
mélyen. A vetélytársimmal kiállnék,
hogy érezzék, mi lakozik bennem,
s amit szeretnék, a tehetségemmel
biztosan elérném, s nem kellene
koldussorsra jutni szerénységemmel.
Életutam járnám minden gond nélkül,
a nehéz válságokat elfeledném,
mit az életemben át kellett élnem.
Azt, hogy boldog voltam, úgy érezném,
s azt is, hogy jó volt élni. Gondolatban
elérhetném a földi Mennyországot!

11. SÉRÜLTEK SORSA…
(Megtörtént. Csak gondolkodom sorsokon…)

A földi Mennyországot elérhetném!
Bezárt rideg sötét szobában ül
magában rokkant ember. Mért büntették?
Nem tudhatja, s ő nem tehet erről!
Mért tették vele? Nincs rá mentség! Zárva
tartják, sőt, elhallgatják szívtelenül!
Éhes nagyon, nem evett, korog gyomra,
a szabadulást ki hozza neki el?
Könnye hull, jóemberi társaságnak
kellene vigyázni rája, de vele
nem törődnek, kőből szívük, fagyosak!
Ki tehet az ellen, (hogy) ő született
betegen? Ki gondoskodik most róla,
nincs erő, nem vigyázza édesanyja.

12.
Nem vigyázza édesanyja, nincs erő
gondozásra, bús könnyei hullanak,
fájdalmai nem múlnak. De majd eljő
pillanat, fia innen szabadulhat.
A Jóisten rátekint, úgy vigyázza,
mint mamája kisgyermek korában
meleg szobájában. Isten ostora
gondozók rút vétkeit megtorolja.
Szenvedésért neki elégtétel jár!
Akik vele elbántak kegyetlenül,
zárkában ülnek nemsokára már,
bűnbánatra lesz idő, tetteikért
megbűnhődnek, hogy el ne feledjék
sosem: az Isten nem bottal ver!

13. MEGOLDÁS
El ne feledd: nem bottal ver az Isten!
Az Ég felé tekintve azt kutatom:
sűrű-nedves a sötét lenn a mélyben,
félelmemben reszketek, imádkozom,
nem tudom, a sötétnek lesz-e vége?
Keresem a kiutat, csak bolyongok,
Nem tudom, a fejemet hol hajtom le,
sötétségben körbe-körbe járkálok.
Elfáradtam, már pihenni jó lenne,
nem alszom, de fáradt szemem lehunyom.
Mi legyen? Majd figyelem nyitott szemmel.
Későeste ha fölkel a Telihold,
nem gyúl ki fény az elfáradt fejemben,
keresem, de a megoldást nem lelem.

14.
Keresem, de a megoldást nem lelem,
hová nézzek, nyitogatom a szemem,
labirintus van mindenhol előttem.
Belépjek-e rajta? – magamtól kérdem…
A szememet behunyom, bátor leszek,
mindegy, sötétségben hogyan teszem.
Jobbra indulok, tapogatok kézzel
szemem előtt felvillanó fény mellett.
S mit látok? Ha felnyitom a szememet,
sziporkázó nagy táblát fények között.
Te vagy, aki a megoldást keresed?
Táblán a kérdés villogó betűkkel:
A megoldás: nyissad meg a szívedet,
s ennek kulcsa az igaz szeretet!

15. MESTERSZONETT Ilyen vagyok!
Ennek kulcsa az igaz szeretet!
mert én magam köztetek jól érzem.
Létünket megvigasztalja az Isten.
A szív érző szerv, mindig óvnunk kell!
Majd édesanyja várja szeretettel.
Miért kell nekem – szeretném érteni –
amit rám mértél, el kell viselnem.
A segítség mindig jő, ha kéred.
Eloszlik a felhő, rád süt a napsugár.
Bátran bemutatnám minden értékem,
elérhetném a földi Mennyországot!
Nincs erő! Nem vigyázza édesanyja,
Isten nem bottal ver, ne feledjék el!
Keresem, de megoldást nem lelem.

**-*.*-**