Lehet, hogy Ő az, kire vártam?
Helyemet eddig miatta nem találtam?
Ő várt rám, míg külön sodródtunk,
S én vártam rá, míg nem találkoztunk…
Szemében azonnal láttam a kedvességet,
Tekintetében a mérhetetlen lehetőséget.
Ki akartam nyitni bezárt lényét rögtön,
Felfedezni mit is rejt mélyen e börtön.
Alig remélhettem, hogy a kulcsot megkapom,
Hisz érdeklődőből van már így is egy halom…
Most mégis látom, ahogy lepattan a lakat,
Felém Lelke immár szabadon szárnyalhat.
Nyitott kapuk várják, nincs több gát, s akadály,
Így egymás gondolatainak rabjai lehetünk már.
Ő hát a Fény, ki tovább vezet az úton,
Elkap, s felemel, ha véletlen megcsúszom.
Boldogságom üvölteném, nem bírok magammal,
Énekelek, táncolok, hogy tudassam a Világgal:
Megtaláltam végre, ki mellett érdemes léteznem!
Ő az, ki megvéd, nem kell több fájdalmat átélnem!