28. SZONETTKOSZORÚ – Macskák I.

1. KORMI-MACA-GIGI – Macskák 1. Macskacsaládom

A szomszédunk kisfia Kormi cicát
ajándékba kapta. Amíg ott lakott,
magában üldögélt az ablakba.
A gazdái egyszer elutaztak,

látogatóba a nagymamához,
őkelme kiszökött, s így egyszerre lett
hontalan. Este minden ajtó előtt
nyávogott, de sajnos – a szomszédok

nem engedték be, pedig jól tudták, hol
lakik a macska. Nem volt vacsorája,
nagyon éhes lehetett, ezért hangos

nyávogással ajtónk elé érkezett
végre talán már reménykedett és
ajtóm kaparászta kétségbe esve.

2.
Kétségbe esve ajtóm kaparászta.
Miért csavarog kint, nem értettem,
mikor hallottam, gyorsan beengedtem
nagyon megsajnáltam nyávogását.

Én meg becsengettem a lakásukba,
de három napig nem jönnek gazdái
haza; minden hiába, ő itt marad
nálam. Kapott vacsorát, megnyugodva

őkelme elaludt a puha fotelbe.
Így történt, hogy Kormi a vendégünk lett,
amíg a családja hazaérkezett.

Korábban őt csak ablakukban láttam,
ezután már két otthona lett, mivel
idejét, hol nálunk tölti, hol otthon.

3.
Hol otthon, hol nálunk tölti idejét.
Kormi, a szép fényes szőrű macska,
fényes bundáját mindig nyalogatja,
tisztogatja. Nyakkendője, csizmái,

mindkét kesztyűje hófehér és tiszta,
máshol szőrzete ragyogón fekete.
Évek múlva gazdái elköltöztek,
de ő az új lakásból hozzám mindig

visszaszökött. Jól ismert már, s nem akart
őfelsége innen máshová menni.
Nőtt, növekedett, nyolc kilós kandúrrá

fejlődött, nemsokára az Óváros
macskák királya lett, hírek keringtek
vitéz tetteiről, harcolt macskákkal.

4.
Mindig harcolt kutyákkal, macskákkal
addig, míg egyszer nagyon csúfosan
ráfázott, viaskodva két kutyával,
igaz, őket jól összekarmolta, de

elgyötörten, farkincáját lógatva,
tért haza. Állatorvos operálta,
de farka úgy össze volt harapva,
(már) megmenteni csak a felét tudta.

A szürke cica hozzánk beköltözött
ki eddig az udvarban, a nagy kémény
mögött lakott, a családjával együtt.

Ott élt a sok szép cirmos-kiscicával.
Szomszédommal eddig is etettük,
ő köszönettel hozzánk dörgölődzött.

5.
Megköszönte, hozzánk dörgölődzött.
Fel a lépcsőkön járt látogatóba
hozzánk, s eszegette Kormi kosztját
előbb az ajtó előtt, később úgy tett,

mint otthonába, nemsokára bejött
a lakásba, majd megfigyelte azt (is):
Kormi a cicalyukon hogyan ugrál
be a konyhába. Nemsokára történt:

Pestre látogatóba mentem, ahol
még a kicsi unokáim játszottak
mellettem, amikor otthonról nekem

telefonáltak, mivel váratlanul
vendég érkezett, igaz, nem az ajtón,
hanem Kormi után, cicabejárón.

6.
Kormi után, a cicabejárón jött,
majd vacsora után szépen besétált
a szobába, oly jól érezte magát,
hogy kényelmesen beült az ölükbe;

magában eldöntötte: el se megy már
innen, nem él tovább a nagykémény
mögött. Én meg hazaérve örömmel
üdvözöltem a vendéget s Macának

neveztem el, befogadtam örökre,
ezek után a mi lakótársunk lett.
Fekete Kormi pedig féltékenyen

nézte, amiért elfoglalták az ő
felségterületét. Úgy járkál, szőrét
borzolva hátsóját felénk fordítva!

7.
Borzolva szőrét, mutatva hátsóját,
haragosan leül jó távolságban.
Minő csúfság – gondolja magában –
ide jöhetnek holmi kóbor macskák

mások helyére, s esznek-isznak, aztán
beülnek a gazdi ölébe. Lassan
csitulnak az ellentétek, mi mást
tehet szegény Kormi egyebet? Mások

döntöttek helyette! Maca-cica már
– e nyáron már másodjára – anyai
örömök elé néz, csak nagyon lassan,

elgondolkodva járkál, sehol se
leli a helyét, mert utódainak
keres egy meleg, megfelelő fészket.

8.
Keres egy megfelelő meleg fészket.
Nemsokára öt cicája született,
az aprójószágok közül négynek
új gazdit keresünk, azért őneki

legalább egy cica-örökös marad.
Gigi lett a kiscica neve, akit
átölelve fotelben szoptatja-
gondosan nyalogatja, tanítgatja

mindenféle fontos-tudományra.
Kormi cica pedig őket csodálja,
Maca meg a kölykét félti aggódva.

Egy alkalommal Maca lopakodva
kisurrant az udvarra. Nemsokára
szájában egy kisegérrel tért haza.

9.
Szájában egy kisegérrel tért vissza.
Macát hangosan morogni hallom az
íróasztal alatt, ott bemutatta
cicagyermekének, hogy kell játszani

az egérrel. Folyt a bemutató, a
cica-kezével a fogoly-egeret
jobbra-balra tereli s mind eközben
rajtunk a hatást figyeli. Kiscica

pedig azt sem tudta, a falakon túl
milyen világ lehet. Aztán egyszerre
óvatosan kiszökött az udvarra.

Lassan körbejárkált, csodálva látta
az új világot: virágokat, fákat,
s a röpködő madarakat kapkodta…

10.
A röpködő madarakat kapkodta,
meg futó bogárkákat a fű között;
mint a mesében, mindenre úgy figyelt,
akár az erdőben eltévedt vándor.

Már nincs egyedül Kormi, s Macukán
kívül már velük él a kicsi Gigi.
Közülük nagyfőnök maradt Kormi,
reggel korán a macskacsalád már

jó lenne enni, az idő nekik
génjeikből eredő, arra várnak,
hogy a család végre felébredjen,

megkapják a reggelit. Nem ébrednek
időben, akkor mindig Kormi-cica
dolga, hogy végre, őket fölkeltse.

11.
Kormi dolga, hogy őket ébressze.
Csendben megáll gazdasszonya ágyánál,
csak merőn figyeli: – gondolja – vajon
mért nem ébredt fel? Ha erre sem figyel,

mellé áll s a tiszta fehér mancsával
hozzáér finoman, ha erre sem kel
föl, akkor felébreszti a körmével.
Indul, ha próbálkozás sikerrel jár,

vissza a konyhába, mivel látja, már
követi gazdája, kinek a dolga
telerakni reggeli falatokkal

a macskák tálkáit. S a cicák tudják,
ezért csendben várakoznak, Gigi
sietve falatozik. Nem nyávognak.

12.
Nem nyávognak, falatoznak sietve.
Ha nem figyelnék, Gigi biztos, hogy az
evésben elmerült két idős macskát
félretolná. Gazdi figyelmezteti:

Gigi, várj sorodra! Szót fogad, igaz,
nem örömmel, leül gyorsan, s figyeli,
másik két tálban marad-e valami,
mivel azokat neki kell tisztára

nyalni. Aztán mindhárman nyalogatják
szájukat, s jóllakva meleg szobába
sétálnak, kényelmes helyükön jókat

szundikálnak. Macska-család délután
felébred s előszobában várja a
vacsorát. Kormi főnök elől sétál.

13.
Mert ő nagyfőnök, Kormi elől megy,
vacsora ügyében ő intézkedik.
Élen halad, hátrahagyva a többit,
tisztes távolságban leül csendesen,

a kötögető gazdasszonya elé
a szobába; várja, mikor tálalják
a macskák vacsoráját? De Korminak
fogy türelme: mintha nem törődnének

vele? Hátranézve a társaira,
elindul gazdája felé, megáll, (de),
ő kötöget még, erre sem reagál.

Most már épp elég a várakozásból,
itt a vacsoraidő, közelebb jő,
majd meg-megtapogatja finoman.

14.
Majd finoman meg-megtapogatja a
lábát. De ha a gazdasszony nem mozdul,
– elő a karmokkal – majd akkor indul.
Kormi gondolkodik, de mégis csak vár,

leül. Még mindig ülve Gazdasszonya
magában nevet és fejében az jár:
– eleget vártatok rám, megyek mindjárt! –
Mire a macskák, mintha hallanák a

hangját, majd Kormi mögött felállnak,
az ő vezetésével a gazdasszonyuk
lábánál téblábolva elindulnak

a konyhába. Szó- és mozdulat nélkül
megértették: mindjárt kapnak vacsorát.
Tálkák mellett gazdit merőn figyelik.

**

15. MESTERSZONETT – Macskák I.
KORMI-MACA-GIGI igaz története

Kormi cicát a szomszédunk kisfia
Kétségbe esve ajtóm kaparászta,
hol nálunk tölti idejét, hol otthon,
harcolt macskákkal, de kutyákkal is.

Megköszönte, hozzánk dörgölődzött.
Kormi után, a cicabejárón jött,
szőrét borzolva, hátsóját mutatva,
keres egy megfelelő meleg fészket.

Szájában egy kisegérrel tért vissza.
a röpködő madarakat kapkodta,
hogy ébressze gazdit, Kormi dolga.

Sietve falatoznak, nem nyávognak,
mert ő nagyfőnök, Kormi elől megy,
finoman tapogatja gazdi lábát.

**.*.**