Szirten ül az öreg, kivénhedt csipás,
Sasszeme van – ezúttal igaz az állítás.
Kutatja a lentet, néz szerte széjjel,
Éhes lehet, semmit nem evett az éjjel.
Ott fut a félfogra való, apró pocok,
Amott bagolyruhában les rá éhes torok.
Nicsak, alatta kucorog a róka!
Tán kutyát lelt tyúk helyett mára virradóra…
Suhan a bagoly – visítás – semmi –
A róka a bagolyra – másra nem tud lesni.
Támadásba lendül az öreg bombázó:
Inkább sasnak, mint rókának lenni volna jó!