30

Akkor tűzben égtem, éjjel éltem,
Minden szisszenéskor ugrott lelkem,
S bámulva néztem vibráló fényben
Két, szusszanó életem kezemben.

Kettőnkből fakadó göndör-lények,
Éltek, reméltek, szerettek minket,
Egy dobbanás volt, egy léleknyi lét,
Hittem, hogy ezt semmi nem tépi szét.

De rebbenésem egyszer megkopott,
s az egyik élet rögtön elhagyott,
Vérem, parázsom –már nem találom..
Sós ölelésből nem kér sírhalom…..

Ey felem veszett,másik béna sár,
Vagyok még?vagy rőt lelkem zihál
És sistereg, bujkáló szégyen-ár
Sodor, s nem tűr meg villámló határ!

Harminc éve térden állva várok.
Őrült! –suttogó jámbor jóbarát
Cibál,rángat,-Innen nem mozdulok!
Harminc éve térden állva járok….