Készült: Shakespearei abab rímekkel.
1. KISMACSKA ISKOLA (egér-sors)
Ahogy a kismacskák megszületnek,
cicamamák nevelni kezdik őket.
Maca-cica a macska-anya, egyik
nap az udvarra csendesen kisurrant.
A nagykéménynél figyeli ott lenn
hol az egér lyuka; majd nemsokára
egérrel a szájában jön haza,
a kismacskája csodálkozva figyeli,
– mert az egereket még nem ismeri –
macska-mama a földre leteszi,
de a kisegér ijedve szaladgál,
de (sajna') menekülni nem tud már.
Maca-mama cicájának mutatja,
hogy pofozzák az egeret kismanccsal.
2.
Hogy pofozák az egeret kismanccsal
jobbról meg balról is, játékosan,
Fogoly-egeret mindketten figyelik,
kiscica érdeklődve ámul-bámul;
majd menekülni engedik az egeret,
de vigyázzák, nem hagyják elfutni,
kismacska örül, ugrik egy nagyot,
hogy ilyen játék ölébe hullott…
Megijedt, mozdulni se bír az egér,
a játéknak úgyis az lelsz vége,
– kegyelmet kér – akkor sem engedik el,
hóhérjai kegyetlenül kivégzik, (mert)
egér macskának játéka-étele, (de az)
egérnek nem játék, hanem végzete.
3. HANGYÁK
Az egérnek végzete, nem játéka.
Faágon madár röpdös, legyet-hangyát
kapdos, énekelve telik el az
élete, amikor jóllakott már.
Fák törzsén hangyák másznak, rájuk sokan
vadásznak. – Nem könnyű életük, ott van
a rend mindenkor a nagy hangyabolyban.
akár csak a méheknél, fegyelem van,
egyikük sem henyél. Mindig egész nap
sürögnek-forognak, nagy bogárral
cipekednek egyéb étkekkel.
Katonásan menetelnek; télire
az élelmet gyűjtik a szorgalmas
hangyák, az életük így telik el.
4. MÉHEK
Szorgos hangyák élete így telik.
Nézem a röpködő méhecskéket,
dolgoznak egész nap serénykedve,
nekik se könnyebb az élet, de teszik
dolgukat, mit rájuk rótt a természet,
egyik virágról másikra röpülnek,
de nm panaszkodnak mégsem,
telve virágporral, visszaszállnak
kaptárba, onnan megint a határba.
Csupán egyedül a királynő az, ’kit
szolgahad minden kasban kiszolgál,
körül rajong. De ők már megszokták.
Mit tehetnének? Csak teszik dolgukat.
Az Örök Természet nekik ezt szánta.
5. GYÍKOCSKA
Az Örök Természet nekik ezt szánta.
Ülök a nagy cseresznyefa alatt
csöndben hallgatom a madarakat.
Szagolom a rózsa bűvös illatát,
nézem a futófelleget az Égen…
Súlyok vállamon, mit mond a Természet?
Ha az élet nekem szánta, cipelem,
Egek Ura mindig ad hozzá erőt.
Forró kövön zöld gyíkocska napozva
szemét ide-oda mozgatva legyet-
hangyát kapdos, éli csendes életét.
Kövön ül, de mégsem pihen, közben
izeg-mozog és körbe les, hiszen
rövid élete, azt vigyázza féltve.
6. HÓVIHARBAN
Rövid élete, azt vigyázza féltve.
Éj leple alatt hóvihar közeleg,
szél görgeti a színes falevelet,
se embert, se állatot nem kímél…
Sűrűn hulló havazástól futnom kell,
elfáradtam, görnyedt testem szeretne
pihenni, (de) nincs hová a fejem letenni.
Én Istenem, segíts… Mi lesz velem?
Erdő mélyén mindenütt néma a csend,
sötét tájon csendesült a hóvihar,
harkály-doktor kopog odafenn a fán
lehulltak a fákról színes levelek,
hideg szél fúj, madarak is fáznak,
körülöttem hó borítja a tájat.
7. HULL A HÓ
Hó borítja a tájat körülöttem
hideg van, hull a hó nagy pelyhekben.
Felöltözve meleg sállal, kesztyűvel
a gyerekek nagykabátban, jaj be jó!
Örülnek, mert nagy hó lesz, majd lehet
hógolyózni, építeni hóembert!
Szánkókat előveszik, alig várják,
hogy kimenjenek a nagy hegyoldalra.
Szánkót húzva szuszognak, örömükben
nevetnek, felérnek hegytetőre
szuszogva, nehezen a szánra ülve,
sikongnak; köröskörül le nagy lejtőn
gyerekekkel megrakodva fut a
szánkó! Be jó! Mindig essen a hó!
8. HÓEMBER
De jó! Mindig essen hó! Fut a szánkó!
Lenn a téren sok gyerek nagy munkába
összegyűjtve belekezd lapátokkal
nehezen görgetni nagy hólabdákat.
Hordják halomba a tér közepére
a havat, ha megnő egy méterre, fej
növekszik tetejére. Répából lesz
orra, szénből a szája, a két szeme
meg rajzolva. Kezet-lábat formáznak,
Juliska és Pistike kalapot hoz,
vesszőből kezébe tesz virgácsot.
Örülnek, ha elkészül a hóember,
a gyerekek nevetnek, ugrándozva
és táncolva körbeállják, bámulják.
9. VÁROM A TAVASZT
A gyerekek táncolva körbeállják.
Álmos délutánoknak vége szakad,
egész napi világosság ránk fér már,
és vége lehet az orrfújásoknak.
Márciusban hosszabbak a nappalok,
amikor már (remélhető) nincs fagy.
Tudom, mindenki várja a szép tavaszt,
amikor zöldell az erdő és határ,
várom. Szeretem, mert évszaknak legszebb!
én is a tavasz jöttét szeretem, mert
azt elhiheti mindenki, hogy úgy lesz!
Tengerentúlról gólyák visszatérnek…
és akik munkáért hazát cseréltek, hisz’
zeng a madárdal, éled a természet!
*
10. HÚSVÉTI KÖSZÖNTŐT KÖSZÖNŐ
Zeng a madárdal, éled a természet,
Kicsi nyuszi megérkezett, egy másik
nyuszit küldök neked. A tge nyuszid
hozott jó hideget és megöntözött
szagos vízzel, szép hímes tojást kapott,
meg egy vödör édes-vörös-borocskát.
Azon nyomban félrebillent sapkája,
ő mégis jó képet vágott hozzája.
Most megköszönöm a köszöntésed
és néked egy üzenetet küldök,
s abban azt kérem, hogy minden évben
írjál nékem húsvétkor egyszép verset,
kellemes ünnepet kívánok, ezért
Téged szép lányok ölelgessenek!
11. HARANGOZNAK
Téged ölelgessenek szép lányok!
Mélyen szóló hangja nagyharangnak
szent karácsony éjjelén buzdítja a
hívő népét misére, imádkozni
szállingózó hóesésben ünneplőbe
öltözve. Hó-borított fehér tájon
együtt örülnek gyerekek, felnőttek.
Meleg csizmák alatt ropog a hó,
szánkó cseng, a templom szentéjében
feldíszített karácsonyfa ragyogó
gyertyafényben a tömeget fogadja.
Gyermekek kórusa csengő hangjával
mélyen zeng az orgona, s a dallamok
szállnak Ég felé, föl, a magasba.
12.MIKULÁSVÁRÁS szonett
Ég felé szállnak fel a dallamok…
Örülnek a gyerekek, hótakaró
borítja a hegyeket. Kabátomat
felöltöm, de elveszett a sapkám…
Hol lehet? A bakancsom se találom.
Töröm a fejem: most korcsolyázni hogy
menjek? Fehércsoda fogadott ott
kint a teraszon lógnak a jégcsapok,
lefagytak az ereszen. Fiúk-lányok
csodálják a tájat, hógolyóznak,
a jégen csúszkálnak és korcsolyáznak,
majd az udvaron hóembert csinálnak.
Fehérbe öltözött a táj, jön holnap
a Mikulás, csomagját szánkón hozza!
13. MIKULÁS
A Mikulás, szánkón hozza csomagját.
Itt a tél, de odaki’ hideg van,
fákon zúzmara, mit mesél az erdő?
Havat várják, a gyerekek örülnek
a hidegnek. Kinéznek az ablakon,
ó mily’ csillogó, ha pelyhekben hull
a hó; öröm, lesz belőle hógolyó.
Ott sétál kint nagyapó? Nem nagyapó,
hanem a Mikulás, vagy Télapó?
Csengő szánon érkezik, rénszarvas
húzza, jól megrakva minden jóval:
cukorkával, dióval a zsákban mézes
süti, csoki van. Körbejár Mikulás
azt figyeli, a gyerekek hol élnek?
14.
Azt figyeli, hol élnek a gyerekek,
tiszták-e a csizmák? Itt meg amott
az ablakba’ ki van rakva sok csizma.
Hóapó lefékezi a szánkóját, s a
sok csizmát megpakolják. Bent a meleg
szobába’ alszik Jancsi-Juliska.
Reggelre a sok csizma minden jóval
telve: szaloncukor, mogyoró és alma,
piros-bojtos sipka, sál és kiskabát,
aranyozott virgács. Megígérik, hogy
jók lesznek, csomagokat kibonthatják,
szót fogadnak papának és anyának,
jövőre is ünnepelni akarják
kedves Mikulás-bácsi névnapját.
15. Mesterszonett
Ahogy a kismacskák megszületnek
egeret hogy pofoznak kismanccsal?
Az egérnek végzete, nem játéka.
Szorgos hangyák élete így telik.
Az Örök Természet nekik ezt szánta.
Rövid élete, azt vigyázza féltve.
körülöttem hó borítja a tájat,
De jó! Mindig essen hó! Fut a szánkó!
A gyerekek táncolva körbeállják.
Zeng a madárdal, éled a természet,
Téged szép lányok ölelgessenek!
Dallamok szállnak fel, az Ég felé…
A Mikulás, szánkón hozza csomagját.
ünneplik a Mikulás névnapját.
*(Lábjegyzet:
Reménykedjünk, hogy velük együtt azok is hazatalálnak,
akik most kényszerűen más országokban keresik a kenyerüket.
Azok is, kik munkáért hazát cseréltek (mert)
zeng a madárdal, éled a természet…
**.-.**
4 hozzászólás
Szeretettel gratulálok drága Kata!
Nagyon jól illik a közelgő gyereknaphoz!
Jó volt olvasni.
Öleléssel: Ica
Köszönöm, hugom, drága Icuka, hogy ezt a pár sort elolvastad.
Igen, ha majd rátalálnak, akkor talán fel is tudnák használni, s ez általában igaz
a Napvilágra feltett versekre, mesékre és a novellákra is.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Nekem nagy élményt jelent szonettkoszorúid olvasása. Tetszik a szerkezet. Ahogy végigmész az évszakokon. Mesélsz a gyerekeknek macskáról egérről, hangyáról. A természetről mesélsz szép szavakkal, egyszerűen. És az összefoglalása az egésznek a Mesterszonettben! Tényleg klassz! Szeretettel olvasom: én
Jól látod kedves Bödön, hogy a szonetteknek, főleg a koszorúknak nagyon édekes, és nem is olyan nehéz megszokni a szerkezetüket. Azért én még nem dicsekedhetek azzal, hogy még nem kellene fovább is tanulmányozni. Sokan nem mernek hozzáfogni, pedig van itt a Napvilágnál több olyan költő, aki belefoghatna, és az enyémnél jobbakat is alkotna.
Én szeretem és élvezem a szonetteket, s azért nem is lehetnek olyan rosszak, mert a mek-nél vannak már föltéve ebből a témából, és igen, nagyon eredményes lett, mivel nem elhanygolható okleveleket és dicséreteket kaptam, pedig én arra nem számítottam.
Köszönet érte, hogy "rörvidke" verseimet olvasod:
Kata