35a. SZONETTKOSZORÚ – Szép az élet

Készült: Shakespeari abab rímképlettel.

1. MEGOLDÁS A SZERETET
Sűrű- sötét minden lenn a mélyben
félelmemben reszketek s imádkozom.
Az ég felé tekintve azt kutatom,
a sötétnek vége lesz-e, nem tudom…
Sötét éjjel körbe-körbe járkálok,
a fejem hol hajtom le, nem tudom.
A kiutat keresem, csak bolyongok,
pihenni már jó lenne, elfáradtam.
Nyitott szemmel keresem a megoldást,
csak a lehunyom szemem, nem alszom,
agyamban nem gyúl ki fény, mert elfáradt.
Késő este, ha fölkel a telihold.
A megoldást keresem, de nem lelem,
labirintus áll előttem mindenhol.

2
Mindenhol csak labirintus előttem,
hová nézzek, a szememet kinyitom,
belépjek-e rajta? – magamtól kérdem –
bátor leszek, most behunyom a szemem,
sötétségben mindegy, ahogy én teszem.
Mit látok, ha szempillámat felnyitom?
Tapogatózom, elindulok jobbra,
szemem előtt felvillanó fény mellett:
sziporkázó nagy táblán fények között
kérdezik: TE A MEGOLDÁST KERESED?
Állj meg gyorsan! tovább már ne menjél!
A megoldás nem nehéz – hidd el nekem,
csak annyi, hogy nyissad meg a szívedet,
az élet kulcsa: az igaz szeretet!

3. HAJNALOKBAN KERESTELEK
Az élet kulcsa: az igaz szeretet!
Hideg van, hullanak az őszi levelek,
oly' régen várlak már elmúlt a nyár,
boldog idők múlnak, hiába várlak,
Nem öröm, hideg szél fúj odakünn:
lelkem fázik, kerestelek mindenhol,
nélküled életem nem pihen; sivár,
ablakon harmatcsepp, szobám kiürült.
Hiányzol kedvesem, jöjj, siess hozzám,
az ég felderül, ha itt vagy mellettem,
ha jó vagy hozzám, napsugár ragyog rám.
Ne késlekedj, siess, melegítsd fel szívem.
Téged kerestelek, rád nem leltem,
a világot bejárva rád találtam.

4. SZÉP AZ ÉLET
A világot bejárva rád találtam…
S most, ablakon kinézve esti tájban
gyönyörködöm, s lenyugvó napsugárban,
mikor az égbolt peremére szállnak
s elhalványulnak a fények… az este
csendesül, majd test és lélek, van közel
már az est, Nemsokára megpihenünk
szép álmok jönnek mámoros éjjelek.
Lágy szellő-susogás száll, ablakodon
belopódzik, a dalodat dúdolgatom,
míg az eső csendben szitál odakünn,
Szemedben tűzlángja lobog, arcodon
mosoly ül, a szerelmedet szomjazom;
tudd meg: mert ma veled leszek boldog.

5. SOHA EL NEM MÚLÓ*
Tudd meg: hogy ma veled boldog leszek.
Mint valaha, most is úgy szeretlek,
elfeledni téged, sosem akarlak.
Szemembe néztél, mikor megláttalak,
mikor öleltél, forróság öntött el,
te az enyém vagy, akkor megéreztem,
gyönyör és vágyakozás a féltés,
megéreztem, enyém vagy mindörökre.
Nem tudom édesen-fájó érzelmem
soha feledni, enyém vagy örökké,
oly forrón, vágyakozva szeretlek,
mint amikor megláttalak, szemembe
néztél, téged nagyon szeretlek
el nem múló örök szerelemmel…

6. SZERELMES VERS
Soha el nem múlik örök szerelem…
mi érezzük azt, nem könnyű az élet;
de aki figyeli, ha körülnéz és
maga körül látja, a Földünk csodás
tájait, s régen a szíve óhajtja,
a legkedvesebbet megtalálja.
Nem akarlak elveszíteni téged,
csak veled tudom elképzelni létem.
Nálad nélkül én már nem élhetek,
mert ha szerelmünk lánca elszakad,
a fájó szívem tudom, meghasad.
Szerelmedért képes leszek küzdeni,
bármily kívánságod megteremteni.
Érezd, és tudd, szerelmem milyen mély.

7.
Érezd, és tudd, szerelmem milyen mély,
mindig csak téged akarlak szeretni,
egymás mellett élni boldogság lesz,
mert érzem, téged boldoggá tehetlek.
Csodálattal bámulom a két szemed,
elmerengek hűséges szerelmedbe'.
Álmaimban se' tudok másra nézni,
már nem jó nekem nélküled az élet.
Éjjel és nappal csak rólad álmodom,
Te vagy nekem szerelmem-mindenem,
ha távol vagy, megszakad a szívem…
Csak arra kérlek, mindig maradj enyém,
nálad nélküled szomorú lenne nekem,
elolvadok a forró szerelmedben…

8. LÁNYOK ÉS PAPÁJUK
Jó apám befejezve a munkáját
haza indul. Május van, kitekint
a kocsi-ablakán, mit lát: ünnepi
ruhában a természet, erdőszélen
vadrózsa virul. Leáll a kocsival
és kiszáll, leszakít egy szál rózsát,
majd utána még legalább százat.
Otthon várják a lányok; nekik viszi
a virágcsokrot. Viruló lányait
karjaiba zárja, úgy hívogatja
őket: gyertek hozzám leánykáim
szép hajatokba rózsákat hoztam,
erdőszélen találtam, tetszett nagyon,
levágtam, nektek kötöttem csokorba.

9.
Virágot nektek csokorba kötöttem.
Hoztam nektek illatos rózsát, legyen
tőle kedvetek. Az asztal terítve
már, vázában a szép csokor középen.
A fehér terítőn is egy rózsaszál…
finom ebéd megfőzve, illat felszáll
belőle. Tálban húsleves párolog,
kedves lányai főzték, most fogyasztják.
Nem marad el a húsos tál, benne
kakastaréj, csirkemáj. Hozzám gyertek
lányaim, mert ha itt vagytok mellettem,
jobban esik az étel. Ebéd után
a szabadban, forró feketekávé
mellett csendesen beszélgetnek.

10. HAZÁM – OTTHONOM
Kávé mellett csendesen beszélgetnek.
Ez az otthonom, kicsi házban lakom,
kedves emberek vesznek körül, ahol
jól érzem magam. Félévszázada már
e városban élek, sok ismerősöm
van, integetnek nekem, ha sétálok.
Kitekintek az ablakon, ahol az
Ipoly-folyó fűzfák között lomhán
csordogál, ott van az országhatár…
Látom innen a Tátrák gyönyörű
vonulatát, a kéklő hegyeket,
ott született édesanyám, siratta
otthonát, régi hazáját, ahonnan
Trianon a szülőföldjéről kiűzte.

11.
Szülőföldjéről kiűzte Trianon.
E városban munkálkodtam sokáig,
itt születtek a gyermekim, s a kis
családomnak itt kerestem kenyerét.
Itt neveltem őket, előbb itt jártak
óvodába, majd az iskolába.
Felnőve, más utakon jártak máshol,
-nem itthon -raktak fészket párjukkal.
Gyorsan futottak az évek, minden
nyári-vakációban az unokáim
velem voltak, fürödni együtt jártunk…
Játszottak cicákkal, majd hamar múltak
boldog évek. Eltelt sok év, ők nőttek,
észre se vettem, magam maradtam…

12.
Észre se vettem, és magam maradtam.
Mégis jó itt élnem, megszoktam a
várost, ahol mindenki ismer. Magam
vagyok igaz, de ez a kedves otthon,
magányosnak soha nem érzem magam,
a táj ismerős nekem, s körülöttem
minden. Ablakomon kinézve, fészkel
egy gerlepár az ezüst nyárfaágon,
minden délután turbékolnak nekem;
kinézek a tájra, est közeledtén
naponta csodálom a naplementét…
Csodás képet fest a lemenő Nap
az Égre – tavasztól késő őszig.
Érzem letűnt ifjúságom éveit.

13.
Téli estén a letűnt ifjúságom
csendes szobámban elővarázsolom.
Gondolataimban visszaszállok,
a számítógépemen a múltamat
felidézem. Így jönnek elő nekem
a boldog ifjú képek. Elfoglalom
magam, sosem unatkozom. Ekként
született meg sok könyvem, mert életem
titkait naplóimból regényekbe,
novellákba és versekbe véstem.
Emlékeimet így ismét átélem.
Nekem ez a város az otthonom lett,
nem vágyom el innen, már ide köt
sorsom, s feledhetetlen emlékeim.

14.
Kedves emlékek idekötnek engem.
Ide köt engem jó- és balsorsom.
a múlt emlékein elgondolkodom…
lelkem megpihen, felszáll sóhajom.
Az Ipolytól s a Magas-Tátra felől
enyhe szellő fújdogál, ezüstnyárfa
ágát meghajlítja, hol lombok között
a gerlék a fiókáikat őrzik.
Régen itt lakom már, ahol néha
gondom akadt, de bevallhatom, hogy
szép időkben nagyon boldog voltam.
Ez a hely az Otthonom, ez a föld a
Hazám, s itt búcsúztatnak majd engem,
ha majd eljő az utolsó órám.

15. MESTERSZONETT – Szép az élet
Sűrű- sötét minden lenn a mélyben.
Mindenhol csak labirintus előttem.
Az élet kulcsa: AZ IGAZ SZERETET!
A világot bejárva találtam rád…
Tudd meg: mert ma veled boldog leszek.
Örök szerelem soha nem múlik el…
Érezd, és tudd, milyen mély szerelmem,
A jó apa a munkáját befejezte,
virágot nektek csokorba kötötte.
kávé mellett meghitten beszélgetnek.
Kicsi házban lakom, ez az otthonom,
Anyámat Trianon szülőföldjéről kiűzte.
Észre se vettem, és magam maradtam.
Így telt el sok év, míg magam maradtam.
Kedves emlékek idekötnek engem.

*A vers eredetije buszon utazva készült, 2006. november 21.
Irodalmi Rádiónál megzenésítették, és 2009-ben megjelent az ÚJ VERSEK MINDENKINEK című kötetben!

*.*-*.*