Gyengék a fogai, fejletlen a karma,
csupasz testét hidegtől más bőre takarja.
Futása lassú, s nem tud jól úszni sem:
ezért kell, ezért van puska a keziben.
Fülebotját hegyezi, mereszti a szemét,
mégsem lát semmit, nem hallja a neszét
a véres tragédiának, mi előtte zajlik ma –
mégis, véletlen rátalál a sasra.
Puskáját emeli, meghúzza a ravaszt,
a dörrenés mégsem ijeszti el amazt.
Halott már szegény, mire a hang éri,
Ember lenne, nem sas, aki ezt megéri!