Ismét megtörve ülök az ágyamon,
Keresem tested, de sehol nem találom.
Újra átvertél, megint nem jöttél,
Lehet Te már régen döntöttél…
Nem kellek már neked, mert szeretlek,
Várlak itthon, és nem feledlek,
Sok ez a kötés vándor lelkednek,
Sok ez a szabadság imádó lelkemnek.
Pedig azt hittem te vagy kit kerestem,
Aki mindenben tökéletes nekem.
Miért nem létezik egy normális ember,
Akiben bízhatok teljes szívemmel?