4. Kedves Consuelo

Consuelo! Őszintén mi van veled?
Ha kialszik majd a legnagyobb öröm, megőrzöm ami kialszik,
egy egészen más dimenzióban gyújtom lángra ahol örök ég,
távol sebektől hegektől, minden előítélettől és törvénytől,
nem a titoktartás és félreértés talált rád hogy új szavakat találjak ki
csak igaz szavakat szerelemben többet hét évnél,
minden szakítás után nem megfelelő időben
mintha nélküled halnék meg
nem ismerem fel csak a több fájdalmat csak veled a pillanatokat,
magammal hordom sosem múlsz el imám.
Utálom, azt ki magány nélkül, lopja el … (Nietzsche
magától jön..amiért soha sem tudtam lemondani a fájdalmat,
amiért oly nehéz vagy könnyű a képzelet,
annyi a közös ami több mint barátság, hasonlattal
az férfi és nő közt akik több egymásnak mint csak jó barát
higgy és szeress!
Soha ne szűnj meg. és maradj!
Láss! Reménnyel töltsz fel, te mindig új vagy
de nem mindig egyesített veled a sors
sorrendben is te voltál legelőször
azon a hullámhosszon kívül, nélküled szenved életem
nem elfelejtés, hasonlítanak a hibák
maradjanak úgy, azóta sem szűnnek meg.
.semminek sem lesz vége emeddig nem tudom lecsukni szemem,
de soha se szűnj meg, nem fáradtam bele,
nem sokat segített a digitális világ!
Ha semmilyen elképzelésem sincsen rólad,
ha semmilyen amit nem szeretnél tudni rólam,
azon a hullámhosszon hiányzol
hiányzol amióta véget értek veled az évszakok
megbocsájtó tudatomtól kérem, veszíteni segíteni tudjak, ,
hiányzol nem felejthettelek el, nem múlt el ..
ma egyre fokozódóbb késztetés,
olyan kellemes erkölcsös vágy beteljesülésének következménye
amiért soha sem fogom szégyellni szavaim
sok felejthetetlen élménnyel és sikerrel,
megérdemled amit érted teszek
anélkül hogy megköszönné valaki azt amit teszek
amiről azt hiszed segítettél másokon,
alávettem magam annak ami elkerülhetetlen,
eljutottam addig a fázisig
tagadom a mérleget, a mértékegységet,
egyre nagyobb különbség saját magad erőd, és az összehasonlítás
valós valósággal és az amit kivált
olyan mint egy vers, nem szab határt képzeletemnek,
szabad vele az határok nélküli álmodozás,
nem számít egóm, lepecsételtem..
olyan magabiztos mint az őszes üres hiányosság
mindig egy lépéssel előtte.. Tartsad a távolságot..
amely kénye kedve szerint rontja el, teremti,alakítja,
azt ami csak az művészetekben mutatja magát,
létezik, külön életet él
racionális és irracionális tettekre készen,
hiszem megvalósul, mint minden álom,
soha se aludjam ki nem számít mennyi idő telt el.
soha sem jöttem el tőled, lelkemben minden tiéd,
nem törvény, hogy szeretlek természetes valóság.
folyamatosan élem át újból és újból
szünet nélkül, megállás nélkül