Láttam magunkat
Azt, amik voltunk
S lehettünk volna
Ha nem mérgezné lelkünk
Az önzés hatalma
Mely lelkünk sorsa
És lennénk most is oly
Boldogan
Mint egykor voltunk.
Befűtött szobádban
Emlékszem
Két karod közt pihentem,
Füledbe szerelmesen lihegtem,
Tartottál mint árva gyermeket
Boldog voltam, hogy
Melletted lehettek.
Láttam magunkat a bál közepén,
Ahogy lassan sétáltunk
Szerelmesen hazafelé
Őrült tánc vette ekkor kezdetét
Azt hittük mindketten,
Így tör ránk a vég.
De most már tudjuk:
Ez nem így lesz!
Egymástól távol, semmit
Nem tudva Egymásról
Így jön majd a Vén Halál,
Mikor Kettőnkre Ránk talál
6 hozzászólás
Kedves Attila!
“Ha nem mérgezné lelkünk
Az önzés hatalma”
Nagyon szép!
A halál rátok talál… vagy inkább a szerelmetekre. Mit mondjak, egyik sem kellemesebb a másiknál. Azon gondolkoztam, hogy a megjegyzésben szereplő évszám a vers születésének időpontját mutatja, vagy a történet időpontját?
Szépen írsz, s én újra csak gratulálni tudok!
Szeretettel: A.
Kedves Zsolt!
Légyszi ne haragudj, a név miatt… elrontottam :'(
Sajnálom… remélem elnézed nekem… már kértem segítséget, hogy mielőbb javítva legyen!
Még egyszer ne haragudj!
A.
Szerelem – szakítás! Nekem ez jött le. Szépen, szomorúan megírt vers!
Kedves Angelface!
Semmi gond,ne aggódj, előfordul az ilyen.
A dátum és a történet és a vers megírása egyezik.
Remélem jól fejeztem ki magam!:-)))
Köszönöm a figyelmet, s a pozitív Hsz-t!
Szeretettel,
Zsolt
Boer!
Neked is köszönöm a figyelmet, megtiszteltetés számomra!
Drága Barátom!Dátum ide vagy oda, ez gyönyörű!Nagyon szépen megírt, kidolgozott vers!
Ölellek:Barátnéd
Nagyon szép valóban Kedves Zsolt! öröm volt olvasnom!:)