Fehér és fekete, fekete és fehér
Sakktábla van kirakva elém.
Egyszer a fehérrel, másszor
A feketével vagyok én,
Az ellenfél mégis
mindíg
Vigyorog felém.
A Halál az ellenfelem,
Az összes partit én nyerem,
Nem segített senki sem.
A Halál hirtelen, hidegen felnevet:
"Nyerhetsz partit: tízet, százat, ezret,
Nem ér ez most semmit sem,
Az utolsót úgysem te nyered!"
Belátom, igaza van,
Kár erőlködnöm,
Végleg úgysem én nyerek,
De addig én a Halált
Ezerszer kinevetem.
2 hozzászólás
Lehet, hogy nem túl jó, de nekem azonnal beugrott Bergman filmje, A Hetedik pecsét, ahol a főhős a halállal sakkozik. Azért nem olyan rossz. :))
Drága Barátom
Kicsit irónikus, de nagyon jól megírt vers.Sajnos ….
a halállal versenyt futunk,
végleg nyerni nem tudunk,
és még el nem viszi testünk,
ellenfélként sakkozunk…
Nagyon tetszett a versed!ölellek
Barátnéd