Küldött egyszer egy verset
nekem szólót csodaszépet
csendes idill tüzes álom
azt hittem egyszer megtalálom
azt hittem majd valóra váltja
nekem ég asztalán a gyertya
vagy a mécses és a pörkölt
mely tűzhelyén szeretetből főtt
megadja nekünk amire vágyunk
közös lesz talán az ágyunk
de ha mégsem csak az álmunk
versekben egymásra rátalálunk
eszmékben zenében hitben
lelkünkben nyíló szeretetben
szép lesz és fényes minden
csillagok szikrája szemeiben
s ha kikísér amíg csak állunk
néma csendben összeér világunk
várva buszra új találkozásra
szép szavak jönnének a szájra
kedves szavak rám ragyogó mosoly
s én lebegnék az űrben valahol
feledve hogy mindez csak álom
ábrándkép amire vágyom
de olyan jó lenne hinni
a lehetetlent elképzelni
ha engem szeretni tudna
csodás ajándék karácsonyra
megélnénk azt a szép versét
az az este örökre emlék
és gyönyörű maradna
alig ismernék magamra
szép lennék fiatal és boldog
elszállnának szívemből a gondok
szeretnék szeretnének élnék
senkivel többé nem cserélnék.
2022. november
4 hozzászólás
“ábrándkép amire vágyom
de olyan jó lenne hinni
a lehetetlent elképzelni
ha engem szeretni tudna
csodás ajándék karácsonyra”
Kívánom, hogy teljesüljön be az álmod.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm jókívánságodat, sajnos, nem sikerült. (És már nem is fog.)
Szeretettel:
Dona
Drága Dona,
gyönyörű vágyszimfónia ez a vers tele szenvedéllyel, boldog várakozással, reményekkel, színes ábrándokkal és tüzes, szent szerelemmel.
A legmegragadóbb sora: “szeretnék szeretnének élnék-” azok az értékek amiket ha megkapnál abban a pillanatban megállítanád az időt és az örökkévalóság édenkertjébe helyeznéd kettőtöket. Azzal,hogy leírjuk, kimondjuk a vágyainkat egy teremtéstörténet veszi kezdetét amit mi írunk ugyan de többszereplős ,az időn és az istenek kegyességén is múlik,hogy mivé fejlődik.
Az idő is hozza és viszi a dolgokat, önkényesen, nemcsak mi állítjuk be cselekedeteinket és a jelenségeket az időbe. Van az, hogy a pillanat elhoz egy lehetőséget, s ennek pontos ideje van – s ha elmúlt a pillanat, egyszerre nem tehetsz semmit többé.
Szép vagy, fiatal és boldogságra nyitott és már felfedezted a benned élő istennőt- ezek már nem ábrándképek hanem a valóság- írd tovább,hogy repülhess ….aki így ír mint Te az magasra száll.
Körülölelő szeretettel köszönöm az élményt.
M.
Drága Napfény!
Mindig meghat az a szeretet és jóakarat, ami soraidból árad. Ebben: “azok az értékek amiket ha megkapnál abban a pillanatban megállítanád az időt és az örökkévalóság édenkertjébe helyeznéd kettőtöket. Azzal,hogy leírjuk, kimondjuk a vágyainkat egy teremtéstörténet veszi kezdetét amit mi írunk ugyan de többszereplős ,az időn és az istenek kegyességén is múlik,hogy mivé fejlődik.” teljesen igazad van. És úgy vágytam rá, és úgy érzem, meg is érdemeltem volna, de nem jött össze. Utána már hiába írtam le, mondtam ki, az istenek sajnos nem voltak kegyesek hozzám. Aminek törvényszerűen, sorsszerűen meg kellett volna történnie, nem történt meg. És elillant a soha vissza nem hozható pillanat. Most már hiába írok bármit, nincs repülés. Hogy egy képzavarral éljek: az a hajó már elment.
Gyönyörű szép szavaidat köszönöm. Hozzászólásaidat olvasni nagyobb öröm, mint a versolvasás/írás.
Szeretettel ölellek:
Dona