elindultam magam erdei ösvényen
követett gerlice darabig az égen
aztán visszafordult elhagyott elszállott
sötét volt az erdő ő meg fényre vágyott
magamra maradtam csend és puha vánkos
mohazöld paplannal vár itt engem már most
sűrű sötét erdő titokzatos mélye
ne hiába várjon a felfedezésre
itt vagyok itt várok mélyére belátok
titkait fürkészem vajh’ mire találok
angyaloknak kara szívderítő ének
lelkem nyugodalma békességes évek
vagy szenvedés harag lázadás és vétek
szomorú esték és értelmetlen élet
mire megláthatnám leszáll sűrű pára
áthatolhatatlan szemem pillájára
marad minden megint ahogy eddig titok
rejtélyek mezején réseket nem nyitok
puha moha párna légy vánkosom mára
holnap talán tudok vergődni zöld ágra
jövőfejtő álom jóslás csillagének
kristálygömbök kártya táltost űző vének
segítsetek nekem adjatok egy morzsát
lelkemnek jövőmnek icipici titkát
hadd pillantsak bele csak egy pillanatra
hadd ébredjek reggel helyes öntudatra
hadd értsem meg amit ma még nem reméltem
hadd higgyem hogy talán nem hiába éltem
2023. augusztus
6 hozzászólás
Kedves Dona!
Megrázó sorok, melyek a magányról, annak sötét és hideg, kietlen – még egy gerle se kísér az utadon – voltáról szól, aztán a befejező sorok:
“hadd pillantsak bele csak egy pillanatra
hadd ébredjek reggel helyes öntudatra
hadd értsem meg amit ma még nem reméltem
hadd higgyem hogy talán nem hiába éltem”
Vegyél elő egy papírt és ceruzát és szépen írjad le, mit csináltál eddig az életed során, és a végén összeáll egy olyan lista, ami önmagáért beszél. Bárki ránéz, azonnal látja, hogy nem éltél hiába. A “talán” szó nincs benne.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Egy pszichológus veszett el benned /ill. nem is veszett el/, olyan kvalitásokról teszel tanúbizonyságot a verseimhez való hozzászólásokban, mintha nagyon mély, alapos pszichológiai tanulmányoknak lennél birtokában: mindig megtalálod az optimista, lelkesítő momentumot ott is, ahol én nem látom. Most pedig tényleges, konkrét terápiát javasoltál: papír, ceruza – igazad van, valóban van mit a pozitív oldalra is tennem. Köszönöm ezt az ellentmondást nem tűrő határozottságot: ” A ?talán? szó nincs benne.” Jó, igyekszem ehhez tartani magam.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Ehhez Te is kellesz, mert van olyan vélemény is rólam, hogy erőszakos vagyok és le akarom nyomni az emberek torkán a saját akaratom. Tehát benne van a Te elfogadó részed, az, hogy nem gondolod, hogy rosszat akarok, hogy csak az én véleményem a vélemény és aki nem az én mantrám fújja, azzal szóba se állok. Kettőn áll a vásár. Örülök, hogy a Te tükrödben segítőkész embert látsz bennem. És ezt most megint nem akarom lenyomni a torkodon, de hidd el, hogy az, hogy mások miként tekintenek ránk, az a saját önértékelésünkön is múlik. Szeressed magad! Vedd észre, hogy mennyi minden van benned, ami miatt megérdemled a szeretetet, aki pedig azt nem nyújtja, az vessen magára, attól még Te értékes ember vagy. Ha mást nem tudnál, mást nem tettél volna soha, csak ilyen csodálatos verseket írsz, már akkor is tettél valamit, ami egyedül és kizárólag rád jellemző, a Te alkotásod, a Te gondolatod, a Te érzésvilágod.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nagyon meghatódtam válaszod olvastán, könnybe lábadt a szemem. Annyi szépet és jót tudsz mindenről, mindenkiről – s most rólam is – írni, hogy egy ilyen hozzászólásod felér fél év pszichiáterhez való járással.
Köszönöm, és maradj továbbra is ilyen, az Isten tartson meg sokáig jó egészségben!
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Nagyon különös,romantikus de egyben a
realitással is szembenézö írás!
Kedvelem verseidet mert sokoldaluak,
mindig más és más szemszögböl hozod
közelebb a dolgokat!
Természeti képeid remek élményt nyújtanak!
Mindig más és más színben,
értelemben vannak kimutatva.
Ennél a versednél a cím mindjárt megfogott.
“Lelkem erdeje”
Nagyon ötletes!
“magamra maradtam csend és puha vánkos
mohazöld paplannal vár itt engem már most
sűrű sötét erdő titokzatos mélye
ne hiába várjon a felfedezésre”
A természet ölében,csodaszép környezetben
várod,hogy megoldódjanak a kérdések,
feleletet vársz a dolgokra,eddigi életed
céljainak értelmét kutatod.
Nem jött megoldás:
“”marad minden megint ahogy eddig titok”
“kristálygömbök kártya táltost űző vének”
Mindent és mindekit felhasználnál egy kis
jövöbe látó tudásért ,de különösen hogy
megtudd ami minden életben a legfontosabb:
“hadd higgyem hogy talán nem hiába éltem”
Gratulálok remekül kifejezett kutatásaidra,hogy megbizonyosodj:
´nem hiába éltél!´
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen rám szánt idődet, figyelmedet, azt az alaposságot, amellyel kis írásaimat szemléled, és természetesen nem utolsó sorban, ahogyan érdemben, megértően, ráérzően, részletesen méltatod. Köszönöm dicsérő szavaidat, mindig jól esnek. Örülök, ha tetszenek a verseim, remélem, ez még sokáig így marad. /Túl sokáig sajnos nem, mert mostanában nem tudok verset írni, vagy ha igen, már gyatrább színvonalúak, most tulajdonképpen régi – egy évvel ezelőtti – “dicsfényben” sütkérezem. Ha véget érnek a 2023-as versek, a 2024-eseknél sajnos dicsekvésre semmi ok – de nem akarom előre elvenni a kedvedet az olvasástól./ Hát igen, a “Lelkem útjain” ciklus erről szól: az élet értelmének kereséséről, kutakodásról, bizonytalanságról, a bizonyosság kereséséről. Azóta egy év eltelt, de nem jutottam sajnos előbbre. Rita és a Te hozzászólásod nyomán legalább egyetlen pillanatra elhiszem: nem hiába éltem. Köszönöm.
Szeretettel:
Dona
Legyen nagyon szép napod!