Tűz és a víz vagyunk mi ketten,
Ellentétek örökös küzdelemben.
Lángjaid felperzselik érzékeimet,
Majd porrá égetik heves érzelmeimet.
Hamuvá lesznek a szép emlékek,
Lelked küzdelmeiben mind elégnek.
Porukat könnyeim patakja elmossa,
Bizalmam, reményem magával sodorja.
Kiszáradt medrében ücsörgök egyedül,
Várok egy szót, mitől szívem megkönnyebbül.
Oda jössz hozzám, átölelsz, együtt sírunk,
Szeretsz, s én szeretlek, hát miért vívunk?