Nem előre, hanem hátrafele
Forog a sorsom fogaskereke
Nem tudok mit tenni ellene
Révetegen bámulok a Végtelenbe.
A múlton siránkozom csak
Csókjaid hamva, ajkamról olvad
Dühös, tüzes tekinteted
Ennyi maradt nekem, Belőled.
Lenéző, kacér mosolyod
Büszkeséged, mely arcodra fagyott
Nem olvassza már le senki
Csak egy másik férfi, egy másik férfi.
Hol a lágy, szerelmes tekinteted
A szavak, melyekkel lelkem melengetted?
Életed, vagy szerelmed voltam
Kedvesem, mondd, mondd meg, hol van?
Hol vannak a régi szép emlékek
Melyek szemed tüzeiben égtek
A régi szép szavak nekem mondva
Mondd, mondd meg kedvesem, hol van?
3 hozzászólás
Drága Barátom!
Iszonyú érzés, amikor a szerelmet felváltja a gyűlölködő és gyilkos tekintet, hogy a te szavaiddal éljek.Akkor ott gyorsan lépni kell.Méghozzá messze.Versedben jól érzékeltetted a kihült érzelmeket.A kérdésed?-Mondd, mondd meg kedvesem, hol van?
Hát a mindennapok sivárságában, és ilyenkor már szinte erre a kérdésre nem is lehet válaszolni:(Nagyon jó ez a versed is!
Szeretettel:Barátnéd:Kriszti
Nagyon szépen Köszönöm!
Nemsokára reagálok Néked, Barátosném!
Szeretettel,
Zsolt
nagyon szép, szomorú vers…gratulálok!