Kinéztem a földet
hova temessetek
-ha meghalok-
Erezett, fényes koporsóba
Rakjátok testemet
Eresszetek a mélybe
s az dobja rám
először a földet,
ki a legjobban szeretett…
Két fűzfát fejfám mellé ültessetek
S, amíg ők élnek
virágoznak,
Arra gondoljatok
Hogy nem haltam meg
Míg a fűzfák növekednek
és virágoznak
Boldogan élek addig
a másvilágnak.
Írjátok a fejfámra:
élt 24 évet
A boldogság keresése végett
vetett szörnyű véget
életének.
66. vers (végrendelet)
By Nyári Zsolt
6 hozzászólás
Szia!
Hú, versed mélyen megérintett, leginkább ez a rész: "nem haltam meg
Míg a fűzfák növekednek
és virágoznak
Boldogan élek addig
a másvilágnak" illetve az utolsó 3 sor.
Szeretettel: Rozália
Ez a versed ismét remekmű. Nekem főleg a népmesei motívum tetszett benne, de az egész nagyon ott van.
De hogy a halálban lenne a boldogság?
Köszönöm szépen Kedves Rozália, s Davey!
Attól függ, hogy honnan nézzük Davey!
Lehet ami nekem pokol, az neked mennyország, vagy fordítva..
Szeretettel Üdv,
Zsolt
Nekem erről egy dal jutott az eszembe. Kárpátia: Abból a fából…
Jó vers!
Hát ez jó. Nekem is az a dal jutott eszembe 🙂
A vers szép, de nem ismerem a többi írásod, s így nem tudom mire vélni a 24 évet.
Köszönöm Boer!
Ismerem dalt, bár miután e verset írtam, jóval utána hallottam vissza a Kárpátiától…
De igazat adok Neked!Nekem eszembe sem jutott.:)