Vakító sötétség égeti szemem
Eltompult agyam
Már nem lélegzem.
És testem sem fűzi át
A gyilkos gondolat
Hogy vele újjáépítem magam.
És kitépett szívem
Dobog kezében
Lángoló lelkem
Fénylik fehéren
Bilincsbe zárt álmaim sora
Általa lép a kihalt múltba
És rájövök, hogy nem vagyok más
Csak múlandó múzsa.
És nem jönnek többé
Jó szellemek, hogy
felnyissák szemeitek
De ha mennem kell
Hát elmegyek.
Itt hagylak
Te keserű
Gyötrő élet.
-Mert a Pokolban nincsenek szép szerelmek
És az Ördög is csak érted éled.-
4 hozzászólás
Hát ma már olvastam mennyről és pokolról is. Ez a nemannyiratipikus nyárizsoltos vers is önmagáért beszél szerintem. 🙂 Csak ne lenne oly keserű a vége… Viszont az utolsó két sor nagyon-nagyon tetszik! Az egész vers nagyon jó, de a végső mondat király. 🙂
Mindenki valakinek a múzsája, most megtudhattuk, hogy igazából a múlandó múzsája, ez nagyon tetszett!
Hanga
Örülök, hogy tetszett neketek az írásom, s köszönöm, hogy itt voltatok!
Üdv,
Zsolt
Valóban Davey, nemtipikus Nyári Zsolt vers. Úgy látom új műfajt teremtettünk. Jó a vers Zsolt! 🙂