1977-ben megismertem a férjemet.
1979-ben hozzá mentem feleségül.
A nevemet megtartottam.
Teljes korábbi életemet feladva,
1985-ig vártam a csodát!
Nem jött!
Elébe mentem.
Néhánynak, ami szembe jött, a nyakába ugrottam,
de karjaim sorra elgyengültek.
2014. Augustus 24.-én, 14:44-kor
mikorra keresését már réges-rég feladtam, a csoda rám talált.
Ez volt az áttörés az életemben.
Megszűnt az élettel szembeni ellenállásom.
Pontosabban, belőlem, kívülre került.
A belsőt külsővé, magam generáltam, mert ellenállás nélkül, úgy látszik, nem tudok élni.
De mostanra az is megszűnt.
S most itt állok céltalan. Jobb híján, újra rakom, magam köré a falat.
Fázom.
6 hozzászólás
Egy élet története versben, ami nem is vers, csak versformába öltöztetett próza. Baj ez? Dehogy baj. Ahhoz, h bármi tessen, az kell, h átjöjjön. Nekem átjött. Egy helyen akadtam csak fel: "karjaim sorra elgyengültek" Azt az érzés kelti, mintha több karod lenne, nem csak kettő. Persze képletesen lehetne. ???? DE tetszett, s ezért öt kis csillagot jelölök! Szeretettel. én
Kedves Bödön!
Most hogy mondod, a hindu sokkarú istenségre asszociáltam.
Vitatott, de talán volt nőnemű alakja is.
Legyek az, ha nem hangzik nagyképűen.
De ezt, csak most találtam ki.
Köszönöm szépen a pontocskákat is!
Üdv,Ildikó
Ildi, én simán a keleti sok karúra hondolta olvasás közben. Simán.:)
Tetszett, de a happy end-eseket jobban szeretem. Kérlek írd át a végêt, azzal együtt az életedet is. Illetve akirő szól. Annyira elhittem. Sorry.:)
Ölelés
Edit
Köszönöm szépen drága Edit!
Szinte csak egy pillanat volt!
Nincs már ok és idő a falat újrarakni.
Új időszámítás kezdődik!
Ez a jó hírem Neked!
Szeretettel ölellek:
Ildikó
Nyakába ugrottál…
Megszűnt az élettel szembeni ellenállásom.
Jó volt olvasni soraidat, ezután jön a felfelé ívelő hullám
Ez az élet rendje!
Köszönöm, Andi, Drága vagy!
Szeretettel:
Ildikó