Rezzen a határ, mert lassan érkezik a kikelet,
Az egyik nevén már "holnap" tanyázik, ruhája még vértezet.
Lélegzet elfolyt, egy létnyi verklit sem pörget immár,
Megmártózik, egy megbánót sandít a legutolsó pohár.
Ám nem néz szembe az éretlen égbolt ifjú harsonáival,
Inkább temeti a ma maréknyi emlékét, fakuló oltalmával.
Hisz bűn már lassan a ma. Éjfél után fordul a hold.
Balra sandít a világ is, felejtni hamar mi bú, mi gond.
Ha ez kereszt, azt már a holnap dolga tovább vinni,
Két választás maradt csupán: áldani vagy eltemetni.
A ma megtörtént, de holnap lesz e esély javításra?
Most kell dönteni, hiszen itt a holnap mája…
De állj meg vándor! Legyen még időd felnézni!
Csillagok útján emlékeidbe bemártózni, megfürdeni.
Hiszen csupán egyszer van ma, azaz egyetlen minden nap…
Minden "jó éjt" kalap, ma emelkedik feléd és nem holnap.
Látod?! Ez is a ma "kötelező" törvénye. Megéled a mát.
Vágyod a holnapot. Tartalmától légyen ő hosszabb hát!
Mégis más, hogyan töprengsz kivont korod hajnalán akár?
Vagy hátad ivén megtört agg bölcsessége dacán?
Lábaid nyomára ne tekints, főleg ne lépj rá vissza,
Számít minden, ez a perc is a te tetteid issza.
Mát nullázva kondul a jól ismert harang szó,
Eljött a holnap. Súgja az időnek: Indulhat! Riadó!
3 hozzászólás
Nem tudtam kihámozni versed lényegét.Valószínű júl elrejtetted.
Igen, ez a vers számomra egy nehéz éjszaka "maradványa". Amelyet ugyan elkezdtem azon az estén, abban a hangulatban írni. De akkor aktuál, nem fejeztem be. Később vettem elő újra. S megírni a végét… Valószínűleg nem olyan lett így már mint amilyennek indult…
De valóban, sokszor valóban jól "rejtőztetek". 🙂
Köszönöm a hozzászólást.
Érdekes vers. Én a holnap máján kissé fent akadtam. Valószínűleg rosszul értelmeztem.
Ági