Kietlen hideg képek
Suhannak el mellettem,
Ahogy utazok szép lassan
Végig az életen.
Miért ilyen a táj,
Miért van az, hogy
Minden fáj?!
Fáj az Élet, vele
Fájsz együtt Te is,
Fáj az összes emlék
Minek része vagy Te is.
Megásom sírodat,
Faragom fejfádat,
Kitéplek szívemből
Nem fáj, mi összedől.
Nem leszel már Bennem.
Az emléket felejtem
Egy rossz álom se leszel, nem
Nem leszel semmi sem.
11 hozzászólás
Nagyon szép vers! Szép szomorúság, ezt látom benne!
Köszönöm Doreen!
Hát Zsoltikám…Millió fájdalom, gyötrelem, gyönyörűen megírva.Istenem, tényleg olyan jó lenne, ha az emlékeket szelektálva, némelyiket törölni tudnánk.
Millió puszi:barátosnéd
Kedves Kriszti!
Csak rajtunk múlik,hogy mit törlünk, s mit nem….
Ne feledd:
Semmi nem tart örökké……még a bajaink sem.
Puszi:
Zsolt
Fájdalmas még a fájdalom temetése is. Megragadtál valami nagyon emberit. Köszönöm az élményt!
Davey!
Én köszönöm, hogy olvastál, s véleményeztél!
szerintem várj még azzal a verseskötet-kiadással…
“Bennem” kis “b”, “Te” kis “t”
Második versszak dobandó – rossz és nem illik a versbe.
nem konzekvens a rímkép, rosszak a rímek.
olyan messze van ez a verstől, mint Makó Jeruzsálemtől.
sn
A verseskötet már készen van magánúton!:)))
A kis és nagybetűket már magyaráztam.
Öhm… Nem értem miért kell belekötni a kis és nagybetűkbe. Lehet akár ilyen sor is egy versben: Felém kacsintott a Lehetség, s szórta szeméből a hideg És-eket és Vagy-okat…” Hogy miért? Mert a költői én számára a Lehetség, az És és a Vagy személynek számítanak és megtiszteli őket, vagy kiemel. Vagy akármi. Sőt… olvastam már olyat is, hogy nem stimmelt a személy és a szám pl.: én vittük, ti hoztam. Hogy miért? Mert valamit ezzel mondani akar a költő. 🙂
Kedves Davey!
Egyet kell értsek Veled!
A mai naptól kezdve,az ilyen kritikákat figyelembe sem veszem.
Vannak elemzők, majd okoskodjanak ők azon, hogy mi miért kicsi, vagy nagy, vagy egyes szám, vagy többes szám!:-)))
Kedves Zsolt! Mérhetetlen fájdalmat érzek ebben a versben, a 4. vsz nekem nagyon tetszett. 🙂 gratulálok