Tested némán
hideg föld csókolja
ami él belőled
éjbe nyúló árnyék
sorstalan emlékek
húsba mart csendje
elmúlást ágyazó
légüres szakadék.
Megpihent izzásod
csontig rágva ember
szövetből port kreál
túlvilági szobrász
ében koporsóban
ringató fájdalom
ami él belőled
vegytiszta gyász.
10 hozzászólás
Kedves Cyankalla!
Fájdalmasan szomorú a versed.
Mély gyász.
Együt érzek veled.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Hát, ez sajnos kemény téma, nehéz róla máshogy beszélni. Legalább is nekem, most.
Köszönöm együttérzésed!
Üdv:C.
Gratulálok szomorúan is gyönyörű soraidhoz, Judit
Kedves Judit, köszönöm az érdeklődésedet!
Érdekes volt a versed. Látom, hogy tudatosan nem központoztál, én a szakaszok végén is elhagytam volna, úgy következetesebb, de értem a két gondolat elhatárolását is.
aLéb
Köszönöm a véleményed, aLéb!
Lehet igazad van, sajnos a formázás terén sokat kéne még tanulnom, de rajta vagyok a témán..
Üdv!
Szia Cya !
Fájdalmas, de mégis szép a versed, bár tőlem távol állnak ezek a versek,de határozottan tetszett a mondanivalója is !
Gratulálok!
szeretettel: Zsu
Szia Zsu!
Igen, tudom, hogy ez nem épp a Te műfajod.. Köszönöm, hogy ennek ellenére véleményezted! 🙂
Pusza: C.
Kedves Kalla!
Ez a versed most némi túlzással horrorisztikus, legalábbis az emberi fájdalom és elmúlás tekintetében mindenképpen.
"szövetből port kreál
túlvilági szobrász" irigylésre méltó metafora, ami még nagyon tetszik – "vegytiszta gyász".
No, de az élet mégis szép, ej ráérünk arra még, hogy porladjunk, túlvilági szobrász segítségével, vagy anélkül.
Szerintem jó ott az a mondatvégi írásjel a versszakok végén, kifejezetten egyedivé tesz a stílus és forma.
Versedhez szeretettel gratulálok.
Egy kérdésem azért mégiscsak lenne, miért 729? Zsoltárszám?
Noémi
Kedves Noémi!
Nem akartam horrort, de valahogy így éltem/élem meg.
Örülök, ha elnyerte tetszésedet az a pár sor.
Igazad van, ne is porladjunk még, ez most itt nem rólam szólt úgymond. Akiért, Ő a 729.
Köszönöm a véleményed!
Szép napot!