1) Csodás volt a reggel
Mikor megjelentél Nekem
és Én, mint
anyátlan csecsemő
Sírva, Rád szomjazva
Rohantam Eléd,
De Te már nem voltál.
2) Könnyem keserű íze
Ébresztett fel és
Én csak néztem
Az Égre, a Szentélyedre.
3) Te jöttél Hozzám
A bajban támogattál
mellém álltál
De most elhagytál.
4) "Ki vagy hát?!"
Kiáltom a végtelenbe
Át a semmin
Zuhan a lényem
Segíts!
5) Nem látok, nem hallok
nem érzek semmit
Mi történt Velem?
Úgy érzem, hogy
végre újjászülettem.
7 hozzászólás
Ébredésed, versben melyet festetted,
Szép volt, hiszen ézezni, hogy Ő minden Neked,
Nemlehet hogy, elhagyott csak képzeled?
Láss és érezz, legyen hited!
Hallgatsd meg a hangot, mely kiállt érted!
Keserű ébredés, de az újjászületés majd feletteti veled. Szép vers!
Huh… most már a versszakokat is számozod. 🙂
A viccet félretéve: nem szeretnék így ébredni, bár ha újjászülethetnék eme ébredés okán, lehet hogy bevállalnám.
Nekem is nagyon tetszik, fájdalmas folyamat, de csodálatos a vég:)) Gratulálok Zsolt!
Engem egy kicsit zavart a számozás (mondom én,aki még írásjeleket sem használok 🙂 ) , jobban áradt volna, ha szabadnak hagyod.
Ja, egyébként nagyon tetszett 🙂
Hanga
Köszönöm Nektek!
A számozás régről maradt, ez az első, s uccsó írásom, melyben számozom a versszakokat… :)))
Kedves Zsolt! Nagyon szép a versed! gratulálok: Andi