kagyló tenger mélyén
kőszén a bányában
aranytelér érce
kép a rámájában
kavics patakmederben
páracsepp a légben
vér a véráramban
fehér a feketében
rab a rácsok mögött
éjszaka a házban
magrágcsáló egér
pici odújában
ékezetes betű
szöveg szövetében
pillanatnyi mély csend
kórus énekében
lámpa halvány fénye
szoba sötétjében
emlék mozaikja
tompa feledésben
göröngy a gyökéren
élet a bibében
szunnyadó szerelem
sötétség szívében
erőtlen sápatag
elfojtott láz vagyok
örökre bezárva
magamnak maradok
2023. augusztus
5 hozzászólás
Kedves Dona!
Ez nagyon kedves:
“élet a bibében
szunnyadó szerelem
sötétség szívében”
Ezzel viszont nem értek egyet:
“erőtlen sápatag
elfojtott láz vagyok
örökre bezárva
magamnak maradok”
El se hiszed, hányszor merül fel az emberben a magányosság érzése. Nekem is volt/van egy olyan versem, ami arról szól, hogy fogtam egy nagy ásót, hogy elássam a bánatot. Kihajt, mint egy gyomnövény, a tenger mélyére is dobhatjuk, de megtanul úszni, szóval ad munkát, amíg csak élünk. De mi vagyunk az erősebbek. Újra elássuk, újra bedobjuk.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Örülök, hogy van részlet, amit kedvesnek találsz. Tetszik az a kép az ásóval és az újra kikelő, valamint a tengerbe dobott és úszni megtanuló bánattal. Mi a versed címe? Szívesen elolvasom. Köszönöm a biztatást: igyekszem erősebbnek lenni, és újra elásni, újra bedobni.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Igyekszem megtalálni, mint szénakazalban a tűt és elküldöm neked.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Dona!
A versed ” Keretek között” mindennek megtalálja
a helyét,irányítottságát:
“kagyló tenger mélyén
kőszén a bányában
aranytelér érce
kép a rámájában”
Késöbb: meg nagyon szép hasonlatokkal
mutatod ki tulajdonságaikat!
“lámpa halvány fénye
szoba sötétjében
emlék mozaikja
tompa feledésben”
A befejezésnél eljutsz magadhoz:
“erőtlen sápatag
elfojtott láz vagyok
örökre bezárva
magamnak maradok”
Nem vagy se erötlen;se sápatag,se elfojott láz!
Ki kell csak nyitni veseid raktárának ajtaját és
körülnézni !Mennyi,de mennyi csillogó álomszilánk,
fénylik ott,ihletes ötletek és álmok rakktáron,
ameddig a szem ellát!
Nem maradsz örökre bezárva egy ilyen helyen.
Gratulálok ihletes ,egyéni versedre!
Seretettel:;sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm soraidat. /Egy icipici kiegészítést hadd tegyek: az első sortól kezdve én vagyok, nemcsak az utolsó vszk.-ban, csak az egész vers összes képére vonatkozó létigét – vagyok – az utolsóban írtam ki. Amikor írtam a verset, így kezdődött: vagyok tenger mélyén kagyló. Aztán a rövidebb sorok, az ezzel járó lüktetőbb ritmika jobban tetszett, ezért töröltem./
Nagyon kedves tőled, hogy azt írod, nem vagyok sápatag, erőtlen, elfojtott láz /bár én ezt érzem sokszor – erre utal a cím is/. Sajnos verseim raktára kezd kifogyni, ill. ami van is, egyre gyengébb. A raktárajtót kinyitottam nektek, egyesével kiengedem a verseket, s ha már mindent kiürítettem, mi marad ott? Már csak sápatag, pislákoló fény se, láz se, csak por és hamu és csend. Efelé közeledem. S akkor én magam csukom majd magamra a nagy, üres raktár ajtaját.
Köszönöm a gratulációt és ezt a szép képet: “Mennyi, de mennyi csillogó álomszilánk
fénylik ott, ihletes ötletek és álmok raktáron, ameddig a szem ellát!”
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!