Napfény

Édes Napfény, süss le rám még egyszer,
meleged keveredjen véremmel,
forrjon bennem a szerelmes hév,
ragyogjon rám tisztán a kék ég!

Lázam karjában lángolva égjek,
hideggel, téllel össze ne férjek,
őrült, bolond szenvedély hajtson,
pecsételd meg, Napfény, a sorsom!

Csak nyújtsad felém hívón a kezed,
csak szólíts engem, Napfény, s én megyek,
csak öleld át felhevült testem,
csókolj meg, Napfény, szerelmesem!

Engedd éreznem bőröd illatát,
jöjj el értem, Napfény, Te várva várt!
Tested tovább testem élteti,
szerelmed szerelmem ékíti.

Ősi vágy lobog bennem és éget,
ölelj, Napfény, s boldogan elégek!
Eljegyeztem szívem a tűzzel,
engedj közel, Napfény, ne űzz el!

Szeretlek, Napfény, csak érted élek,
tudom, hogy Veled szép lesz az élet,
és amíg füledbe cseng a dal,
szerelmünk addig meg nem hal.

Lelkemből téped ki magad, ha mész,
de tudom, hogy hozzám mindig hazatérsz.
Egy fájó sóhaj száll a légben:
oldódjon fel testünk a szélben!

Ha melletted alhatom ma éjjel,
tudom, álmaim nem tépik széjjel,
nem téphetik, mert Te megvédessz,
álmom mindig édes, könnyű lesz.

Nyugodtan hajtom párnámra fejem,
nyugodtan csukom álomra szemem,
vidáman ébred reggel szívem,
ha kezedbe kulcsolom kezem.

Védd meg, őrizd álmom: Rólad dalol,
megvalósul egyszer még valahol.
Ébren álmodom, ha velem vagy,
szeretlek, Napfény, s szerelmem nagy.

(Budapest, 2004-09-11)