A. Ahmatova: Múzsa

Ha jöttére várok a csendes éjben,
a lét cérnája, – lám – hajszálból szőtt.
Mit számít ifjúság, szabadság, érdem
a kedves, fuvolás vendég előtt.

És belépett. Fátylát félre libbentve
figyelmesen lenézett énreám.
Elrebegem: Danténak te ihletted
a Pokol sorait? S ő ráfelel: Az ám.

(Szöllősi Dávid nyersfordításából)

Анна Ахматова
Муза

Когда я ночью жду ее прихода,
Жизнь, кажется, висит на волоске.
Что почести, что юность, что свобода
Пред милой гостьей с дудочкой в руке.

И вот вошла. Откинув покрывало,
Внимательно взглянула на меня.
Ей говорю: "Ты ль Данту диктовала
Страницы Ада?" Отвечает: "Я".