A Balaton partján

A fonyódi parkban
levél sem rezdül,
a nagy forróságban
áldás hava pezsdül.
Szellő alig legyint,
a túlpartról Badacsony int,
szőlő kacsint.
Hajónk csendesen indul,
vízreszáll,
alant csacsogó hableány
fodrain ring,
ölében millió vágy kering.
Alattunk ritmusa mormol,
lehetne vánkosa borból,
muskotály, kéknyelű táncán,
surrannánk boros tó árján.
A szőlőhegy hívogat: – jöjj el,
kikötő árnyéka átölel.
Útjai tőkék közt járnak,
hűvös pincéi megtréfálnak.
Borkóstoló után,
aki a pincéből még felér,
a zsíros kenyér annak
aranyat is megér.
Lila hagyma gyűrűkre
hullik szét,
dülöngélek a napon,
a teringettét!
Ujjaimon a kulacs füle,
egy kis hordó bor
kutya füle!